V. Fodor Zsuzsa (szerk.): Veszprémi művészek és mecénások a századelőn (Veszprém, 1994)
szobraival akart a nyilvánosság elé lépni, mert hitte, hogy csak akkor szabad, ha egészen kiérlelt a munka. E kétségbeejtő állapotban édesanyja a lehetetlent is megpróbálta. Veszprémben takarékkölcsönt vett fel, hogy fiát a várt sikerhez és dicsőséghez juttassa. Elismerő szavakkal és bátorítással műkritikusok és neves művésztársak egyaránt melléje álltak. Rómában meglátogatva - Sámuel Kornél, Teles Ede, Kőrösfői-Kriesch Aaladár, Nagy Sándor és az Újság neves munkatársa, Elek Artúr - valamennyien a magyar szobrászművészet nagyígéretét ismerték el e két művében. A volt veszprémi művész, Nagy Sándor Kőrösfőivel együtt Görögországból hazatérőben kereste fel, s a Fiatal leányra és találkozásukra még húsz év elteltével is boldogan emlékezett: „...az a fiatal leány-akt, amely leöntésre készen állt műtermében, egyéniség volt, amely annál inkább hatott reánk, mert hiszen a görögök részben típust, részben szimbólumokat láttak. Finom, tiszta, lányos, bájos, kedves egyéniség volt az a szobor, mint akkor az ő lelke is, amelyen átszűrődött az a kis római modell. Nagy örömmel üdvözöltük szép munkájáért. És ettől fogva hittünk benne, mert meggyőzött bennünket elhivatottságáról". 1 3 Miközben a remekművek elindultak dicsőséges magyarországi útjukra, Csikász az Ülő leány egyik gipszmásolatát elküldte Laczkó Dezsőnek a múzeumba. A köszönet kifejezője is volt ez a püspöknél eredményes közbenjáró jóakaratú tanár irányában. 1 4 Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Műcsarnok-beli jubiláris tárlata 1911. végén Csikász Imre művészetét a legmagasabb elismeréssel honorálta. A Csibe és a Fiatal leány mellett kiállított Ülő leány elnyerte az 1200 koronás Ráth György-féle díjat, s a két aktszobrot az állam megvásárolta a Szépművészeti Múzeum számára. Az elragadtatott kritikák a csaknem kész szobrásznak szóltak, akit ettől kezdve a fiatal művészek legelsői - Sámuel Kornél, Lux Elek, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Stróbl Alajos, Teles Ede, Istók János - közé soroltak. Az új szobrászati irányzatok egyéni módon olvadtak össze művészetében az antik és reneszánsz hatásokkal, s ez legtökéletesebben a Fiatal leány című szobrában mutatkozott meg. „Csikász Imre egy Verocchio és Donatello szellemében felfogott leányalakot állított ki lecsapott fiatalos vállakkal, hosszú nyakkal és naiv mosollyal az arcán, tagjait messze a törzstől kilendítve, mintha művében Donatellóval együtt örülne a hosszú mozdulatlanságból való kilépésnek" - írta Ybl Ervin a Budapest Hírlapban 1912-ben. Míg az Ülő leány a természeti formák ünneplése, a heves mozgás utáni apatikus nyugalom tökéletes kifejezője, addig a Fiatal leány a megelevenedett anyag megtestesítője. Ennek a szobornak a megalkotásakor Csikász mintázógyűrűjét nem az élő minta testrészeinek egyszeri esetlegessége irányította. „Tudatának az embertestről, a mozgásról és a térről szűrt megismerései kaptak a keze alatt minden kiterjedésre és minden elvonásra érvényes formai foglalatot". 5 A modern szobrászat egyetemes teremtőelveit hirdette már bemutatkozásakor ez a szobor, mellyel alkotója a Téli Tárlat 4000 koronás társulati díját is elnyerte. Csikász e művével az 1913-ban megrendezett müncheni nemzetközi kiállításon is fényes sikert aratott. A bajor állami nagy aranyérem a magyar nemzetnek, az egész magyar művészetnek dicsőséget hozott. Csikász Imrét a sikerek nem kényelmesítették el. Veszprémben és a kecskeméti művésztelepen lévő műtermében nagy munkakedvvel, továbbra is kitartóan dolgozott. Otthoni műtermében rokonok és ismerősok - Szemerey Lully, Ribó Olga, Illés Hedda mellszobrát, valamint dr. Pillitz Benő veszprémi orvos és botanikus fejreliefjét készítette el. A Veszprémi Színpárotló Egyesület, amely dr. Óváry Ferenc elnöklete alatt állt, Csikász Imrétől megrendelte a Petőfi-emléktáblát. A nagy költő veszprémi tartózkodását volt hivatva e plakettszerű relief ábrázolni, amelyet a művész saját kezűleg helyezett el a Korona szálló falában 1913. március 5-én. 1 6. Maga a mű Kecskeméten készült, mint ahogy Hornig püspök nagy szarkofág terve - melyet végiilis nem kellett kiviteleznie, - a veszprémi gyermekmenhely igazgatója feleségének, dr. Cseresnyés Józsefnének termé31
