V. Fodor Zsuzsa (szerk.): Veszprémi művészek és mecénások a századelőn (Veszprém, 1994)
A veszprémi színház scraffitója, A csodaszarvas űzése a magyar mitológiát eleveníti fel, amelyben a régi, a népi és nemzeti gondolat összefonódása gyökerezett meg. 2 3 A művészi célok és eszmék megvallására, a gondolatok közzéadására a képző- és iparművészet eszközein túl az írás művészetét is alkalmazta. „S ha néha a tollat mártom a festékbe, vagy az ecsetet a tintába, magam is csodálom, bár elismerem, hogy nagy tévedés" - írta. Főként a fiatal nemzedéknek szánta a Levelek a képírásról (Huszadik Század 1903), A rajztanításról (1905), A modern oktatásról (Középiskolai reform vitája. Huszadik Század. 1906) munkáit. A népművészet motívum- és formakincsét feltáró gyűjtése eredménye a Dunántúli faoszlopok (1903) c. összefoglalója. Kisebb írásaival rendszeresen jelentkezett a Művészet, a Magyar Iparművészet, az Élet, a Huszadik Század és a Népművelés hasábjain. Lefordította a Az életről című Toljsztoj-művet, maga pedig tanulmány írt Az élet művészetéről címmel. Útkereséséről, művészetelméleti elképzeléseiről a Lyka Károlyhoz és Koronghi Lippich Elekhez írt levelei is tanúskodnak. Nagy Sándor Veszprémben is az „összművészetért" élt és annak szellemében dolgozott. A magyar művészeti életben markánsan jelen volt, hatott és alakított. Magyar és külföldi művésztársaival szoros kapcsolatot tartott, míg Veszprémben főleg ülés Dezső ügyvéd és Pillitz Pál doktor barátságára számíthatott. Illéséknél Csikász Imrével is többször találkozott. Kiállításaival rendszeresen szerepelt a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalon vízfestmény-, rajz- és metszetkiállításain jeles művészek - Grünwald Béla, Edvi Illés Aladár, Ferenczy Károly, Glotz Oszkár, Kézdi Kovács László - társaságában. 2 5 1906-ban grafikáival Ungvárra és Nyíregyházára is meghívták - Veszprémben úgy tudjuk, nem rendezett tárlatot. A Veszprémi Hírlap egyik munkatársa címlapcikkben tette fel a kérdést 1910-ben, hogy miért nem fedezik fel jóhírű festőink a várost, s ha Nagybányán létre tudott jönni egy művészkolónia, miért ne jöhetne létre Veszprémben is. 2 Csikász Imre rendszeresen visszajárt. Nagy Sándor - Leo Belmontét és Tudor-Hartot egy időre idecsalogatva - hét évig élt és dolgozott e városban. A gödöllői házban iratai között volt egy ceruzával készült felirat a Veszprémi Képzőművészeti Iskoláról. Tervezte? Akarta? Ha volt, hol volt és milyen volt? A Modern Dunántúl 1910. november 10-i cikke a művészemberek értéke iránti, vidéken tapasztalt közönyről példaképpen írta: „Hosszú éveken át lakott itt Nagy Sándor, a gödöllői mester. Már túl volt akkoriban első párizsi nagy sikerein és Budapesten is jól ismerték a nevét. Egyszer egy fővárosi hírlapíró jött le, hogy meglátogassa. Végigkérdezősködte a fél várost és senki nem tudta megmondani, hol lakik. Végre a Temetőhegyen egy öreg anyóka, ki rendszerint alamizsnát kapott tőle, vezette el hozzá. Pedig akkor ő már jópár éve élt Veszprémben. A dolgai után nem érdeklődtek, de hogy hosszú a haja, hogy szandálban jár és vegetáriánus, azt minden kávésnénike tudta jól." 1906-ban Veszprém város felajánlotta, hogy ott építtet Nagy Sándornak művészházat, ahol akarja. 2 7 Ekkor sajnos már késő volt, 1907-ben a művészházaspár véglegesen Gödöllőre költözött. 24
