Györgydeák György – K. Palágyi Sylvia: A balácai mozaikok motívumai (Veszprém, 1993)

GYÖRGY GYÖRGYDEÁK - SYLVIA K. PALÁGYI: MOTIVE DER BALÁCAER MOSAIKEN A BALÁCAI MOZAIKOKRÓL - röviden Mint ahogy a könyveknek, úgy a mozaikoknak is, különösen a balácai mozaikoknak, megvan a maguk sajátos, kalandos sorsa. A Balaton-felvidék és a Bakony hegység találkozásánál fekvő római villagazdaság első mozaikjai az 1906-tól megszakításokkal 1926-ig tartó balácai első ásatási szakasz első évében, 1906-ban kerültek elő. A mezőgazdasági központ főépületének négy helyiségét borító mozaikpadlókat 1909-re már mind ismerték. Sorrendben először a 10-es, majd a 8-as, a 20-as, a 3l-es helyiségek díszes padozatát találták meg. 1910-ben a 10-es és a 3l-es helyiségből származókat enyves, vásznas rögzítést alkalmazva kiemelték és beszállították Veszprémbe, ahol megkezdődött a mozaiktáblák tisztítása és betonba ágyazása. A veszprémi kaszinó lebontása után, részben a színházban, részben a vármegyeházán raktározták el a mozaikrészleteket, amelyekből kettőt a vármegyeháza II. emeletén berendezett kiállításban, vaskapcsokkal a falra erősítve, mutattak be. Az apszismozaik a püspöki palotába került. A helyhiány, a balácai mozaikok kvalitása ösztönzően hatott a tervezőkre. Medgyaszay István 1909-es múzeumtervében foglalkozott a mozaikok elhelyezésének lehetőségével. Csomay Kálmán építőmesterrel a vármegyei múzeum melletti római pavilon megépítésére készíttettek terveket. A mozaikok és az ugyancsak jelentős falfestmények befogadására klasszicizáló tervek születtek. S mint Baláca történetében régen és a jelenben is vissza-visszatérő pénzszűke, lehetetlenné tette a pavilon megépítését. S hogy a nagyközönség számára a nagyszerű mozaikokból valamit látni lehessen, az 1925-ben megnyílt új múzeum előcsarnokában kiállították a 3l-es helyiségből származó mozaik apszisát és a fácánokat ábrázoló középmezőt. Ugyanebben az évben emelték ki az addig a helyszínen fekvő, földdel borított mozaikokat. A 20. helyiség nagymozaikját ekkor szállították fel Budapestre, a Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnokába, a 8-as helyiség mozaikja pedig Veszprémbe került. A leletek értékét sajátságosan hangsúlyozza, hogy 1932-ben a Magyar Nemzeti Múzeum mozaikján ravatalozták fel Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatási minisztert, a veszprémin pedig 1936-ban Rhé Gyula múzeumigazgatót. Az új állandó kiállítás 1958-as megnyitásától a 80-as évek elejéig a 31 -es helyiség mozaikjának nagy része a veszprémi múzeum II. emeletén volt látható. A padló keretező sávjai továbbra is raktárban maradtak. 1960-ban a tihanyi állandó kiállítás rendezésekor lehetőség nyílt a 10. helyiség színes tábláinak elhelyezésére az egyik földszinti teremben. 1966-ban azután a helyiség valamennyi ismert mozaikrészlete a 8. helyiséget fedő mozaik nagy részével együtt az apátsági pincében berendezett kőtárba került. A balácai villagazdaság új átfogó feltárása és ennek során 1979-ben megtalált újabb mozaikrés^et indokolta számunkra tudományos és kulturális szempontból egyaránt a mozaikpadlók teljes rekonstrukcióinak elkészítését és a mozaikok visszahelyezését. Ennek eredményeként 1984—1985 óta a villagazdaság részben felfalazott és tetővel védett, látogatható helyiségeiben eredeti helyén három mozaikpadló látható. Az 1910-ben kiemelt két mozaik 1984-ben, a harmadik pedig 1985-ben került vissza Balácára. A nagymozaik jelenleg is a Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnokát díszíti. Az előkerült mozaikokat színük szerint mindaddig könnyű volt csoportosítani, amíg ki nem derült, hogy a 10. helyiségben a fekete-fehér színű mezők színes középmezőt fognak közre. Keltezésüket is a színhasználat szerint határozták meg. E szerint: a fekete-fehér színű első csoportot az I—II. századra, a több színű második csoportot a II. század végére, a III. század elejére. A környező domGYÖRGYDEÁK GYÖRGY - K. PALÁGYI SYLVIA: A BALÁCAI MOZAIKOK MOTÍVUMAI