Cs. Dax Margit (szerk.): A Bakony és a Balaton-felvidék évezredei. Állandó kiállítás a Bakony Múzeumban 1985.

A későantik kultúrájú lakosság A 4. század végétől az ismétlődő barbár támadások miatti bizonytalan időkben a közigazgatási apparátust felszámolták és a tehetős polgári lakosság egy része is elmenekült Pannoniából. Az itt maradt provinciális családok a városokból a Balaton-felvidéki és a Pécs környéki nagyobb települések védőfalai között kerestek menedéket. E zárt közösségek még hosszú ideig őrzői voltak az antik kultúrának és a kereszténységnek. Az avar-bizanci háború foglyait is e közösségekbe telepítették a 7. század fordulóján az avarok. Keszthely—Fenékpuszta, Lesencetomaj és Pécs környékéről ismert temetőik emlékanyaga: a korongos fíbulák (keresztény szimbolikus ábrázolásokkal), a filigrándíszes ún. kosaras fülbevalók, kígyófejes karperecek, bizánci bronz csatok. Avarok A langobardok elköltözése után Baján avar kagán népével megszállta a Tiszántúl, a Duna—Tisza köze és a Dunántúl területét. A belső Ázsiából a nyomukban levő türkök elől menekülő lovasnomád avarok politikai hatalmát a kitűnően szervezett és felszerelt hadsereg alapozta meg. Fegyvereik a kopja, az egyenes vaskard, a csontmerevítős reflexíj volt. Ezeket tökéletesítette a nyereg, és a pontos célzást elősegítő vaskengyel használata. 23