Cs. Dax Margit (szerk.): A Bakony és a Balaton-felvidék évezredei. Állandó kiállítás a Bakony Múzeumban 1985.

NÉPVÁNDORLÁSKOR Hunok, germánok az V. században A 4. század második felétől egyre gyakoribbá váló barbár betörések kivédésére nagyarányú erődépítési munkálatok folytak a pannóniai limesen. Az évente ismétlődő külső támadások és a római birodalom belső politikai válsága miatt már csak névlegessé váló katonai-közigazgatási szervezet a végső pusztulás felé sodródott. A 370-es évek elején a hunok a gótokat legyőzve Európa területére léptek. A menekülő gótok, alánok és egy sor már germán törzs a római birodalom területén kerestek előlük menedéket (Csót—Újmajori temető). A szövetségesként (foederati) letelepített törzsek állandóan zaklatták, rabolták a romanizált lakosságot, s a zavargásokon egyre kevésbő tudott úrrá lenni a római közigazgatás. 395-ben a birodalom kettészakadt. Pannónia a nyugat-római birodalom érdekszférájában maradt. Az 5. sz. legelején a hunok közeledtének hírére a vandálok, a szvébek és különböző germán népcsoportok Pannoniát végigpusztítva nyugat felé és Itáliába menekültek a római vezetőréteggel együtt. 433-ban Pannónia a rómaiakkal kötött szerződés értelmében a hunok kezébe került. Ez a szakadatlanul rablóháborút folytató lovasnomád nép a leigázott törzsek felett uralkodva Attila királysága idején (444—453) érte el hatalma csúcsát. Régészeti leleteik Veszprém megye területén a Várpalotán talált áldozati szertartásokon használt üst és a rangjelző süvegdíszként szolgáló cináda alakú fibulák (Szentkirályszabadja, Papkeszi). A vezetőréteg aranylemezekkel borított fegyverei, íjai, nyergei, övdíszei és arany ékszerei területünkön nem kerültek elő. A „nagykirály halála után a leigázott törzsek Ardarich gepida király vezetésével döntő győzelmet arattak Attila fiainak seregén, kiszontva a hunokat a Kárpát-medencéből. Az 5. század közepétől a keleti gótok és katonai szövetségükhöz tartozó különböző népcsoportok özönlötték el Pannoniát. Egy előkelő származású, gazdag ékszermellékletekkel eltemetett leány sírját Kapolcson tártak fel. Arany ékszerei és tűzaranyozású ezüst díszcsatja az 5. századi antik hagyományokat őrző ötvös művészetnek méltó képviselője. A ferde rácsmintával díszített kis bögre, — túlvilági útravalójávai — a kor szokása szerint a koporsóra téve került elő. 18