László Péter (szerk.): Csikász Imre (1884–1914) (Veszprém, 1984)

„... azt az ambíciót tudod, amellyel az itteni műtermemben egy figurát kezdtem mintázni, amellyel sikert remélhettem az egyik pesti kiállításon, hogy tanulmányaimait még folytatni tudjam. Ezen reményeimnek alighanem vége lesz, melyhez nagyban hozzájárul a jelen politikai helyzet is, t.i. az állam mostanában ösztöndíjat nem utal ki, a veszprémi papság pedig már megunhatta a sok hozzájuk való fordulást. Azt is jól tudom, hogy haza keli mennem, aheyelitt, hogy az itteni műtermemben az időt komoly munkával tölthessem el. Hiába nekünk a legrettenetesebb a helyzetünk, s lásd 1—2 hó múlva nekem mennem kell, itt kell hagynom mindent. A megkezdett figurát képtelen vagyok befejezni, s a dolgokat is már úgy intéztem, hogy a nagy figura kis mintáját fejezzem be, s azon is van vagy két hónapi munka, s akkor haza kell, hogy menjek. S látod milyen iróniája a sorsnak, úgy lehet hogy az itteni világkiállítást sem fogom tudni látni, pedig micsoda képzőművészeti anyag lesz itt." Csikász Imre levele Ribó Zoltánhoz. Brüsszel, 1910. február 20.