A falusi gyermekek élete Veszprém megyében 1868–1945

A halálozások 50—60%-át korszakunkban az öt illetve hét éven aluli gyermekhalandóság tette ki. 1866—1872 között 43 515 gyermek született, 52%-uk még az 5. életév betöltése előtt meghalt.

3 1932-ben a 6511 születésből 1466 gyermek nem érte meg a 7. évét. Az 1900-as évektől csökkent a gyermekhalandóság, ugyanakkor a születések száma is. A megyei statisztikai adatok és helyszíni gyűjtéseink alapján azt tapasztaltuk, hogy a múlt század közepi átlagos 8—10-ről korszakunkban 4—6-ra apadt a családonkénti átlagos gyermeklétszám. A születésszabályozás tömeges megjelenésének gazdasági indítékai voltak. Elsősorban a módos kisnemesi és a többnyire református falvakat jellemezte. Tárgyalt időszakunkban a gyermekhalált okozó betegségek közül legnagyobb számban veleszületett gyengeség, tüdőgyulladás, bélhurut és „gyermekaszály" szerepel. Ezek aránya föléje emelkedik a falvakban évente jelentkező járványoknak. Közülük legnagyobb pusztítást a roncsoló toroklob (difteritis), a kanyaró és a vörheny vitt végbe. Előfordult, hogy egy család néhány nap leforgása alatt 3—4 gyermeket temetett el. „Sági Péter, Sándor Sára Julis, Péter, Pál, Sámuel Négy gyermekét ide zára. Négy hét alatt költöztek el." 5 Gyermek- és fiatalasszony korukra visszaemlékező adatközlőink vallomása szerint siratták a kis halottat és a gyermeknek kijáró végtisztességgel (sirató és tor nélkül) eltemették. Előfordult nemegyszer, hogy a szegénység a nyomorúságos körülmények és a bőséges gyermekáldás miatt megkönnyebbültek a szülők egy-egy gyermek elvesztésekor: „Mit sírsz — mondta idesanyám. Vattok elegen! Még meghalhat e pár, maradtok elegen! — A gyereket a gyerek sajnálta igazán."

6 A gondokkal küzdő parasztcsaládban mindig áldásnak tekintették létük folytatóját, a gyermeket. Még akkor is örömet jelentett, ha születéséig nem kívánták meglétét: „. . . született egy öcsém is, most már szegény ez is terhelte szüleim gondját, de azért minden nagyon szerettük, mert életrevaló volt. . ."

7