A falusi gyermekek élete Veszprém megyében 1868–1945

A bölcsőből kikerülő állni tudó kisgyermek állandó nappali tartózkodási helye a család benti munkát végző nőtagjainak közelében elhelyezett állószék lett. Ide tették eléje a szék peremére az ételt és a nagyobb testvérek által kukoricacsutkából, rongyból készült egyszerű játékokat. Az apróság itt nem zavarta a család tagjainak házbeli munkáját. De így óvták meg azoktól a ráleselkedő veszedelmektől, amelyek a körülvevő felnőtt világban fenyegették. A járni tanuló gyermek segítsége a házilag készített járóka volt. Étele, miután a szoptatását anyja abbahagyta, a felnőttek sokszor egyoldalú táplálékából került ki, amit gyakran, a könnyebb emészthetőség érdekében a nagyanya előre összerágott: „. . . megrágta és atta a szájábú: netek egyetek, fene meg nem ette — szokta mondani . . .'

#1

1 A leánykáknak, fiúcskáknak a ruházata egy hosszú, többnyire festőből vagy flanellből készített szoknya, ami gyakran 5—6 éves korukig egyetlen ruhadarabjuk volt. A még járni nem tudó gyermek lábára rongyból varrott papucsot húztak, ami legtöbbször a téli cipőt is helyettesítette. A többi tavasztól őszig mezítláb járt. A még iskolába nem járók gyakorta ki sem mehettek cipő hiányában a hideg téli napokon, hanem a kemence mellett vagy az ágy végében nem használatos ócska ruhák között várták az idő enyhébbre fordulását.