A falusi gyermekek élete Veszprém megyében 1868–1945

A mindennapokat átszövő családi gondok, a szűkös megélhetés nehézségei és a csapások (betegségek, gyermekhalál) ellenére is e gyermekek élete vidámsággal volt tele. A közös játékalkalmak és a játék szépítette meg, tette emlékezetessé ezeket az éveket. Ebben az időszakban biztosították a szülők gyermekeiknek a felnőtté válás előtt az erőgyűjtés lehetőségét. A gyermekek, a többnyire maguk által készített játékszerek alapanyagául a környezetükben található nyersanyagokat használták fel. Egy részük a mozgásos, ügyességen alapuló (ún. sportjátékok) csoportos játékok eszköze volt. Javarészük azonban a felnőttek világának játékos, kicsinyített mása. Maga a játék, az értelem fejlesztésének eszköze arra szolgált, hogy amíg szórakoztat, addig a felnőtt életre, a munkára készítse elő a cseperedő gyermeket. Hiszen a falusi család, a paraszti munka volt a példa, az egyetlen minta a növekvő gyermek számára. Ezt másolták le játék közben, ennek megvalósítására törekedtek gyermekfővel. A legkisebbek, a még pólyába és bölcsőbe kötözöttek játéka az volt, ha az édesanya felvette, zötyögtette, cirógatta, tapsoltatta s közben egy-egy mondókával megkacagtatta: ,, Tapsi, tapsi, tapsi, Holnap lesz a lagzi."

1

2 vagy: „Áll, áll Isten babája, Gelegonya csuhája!"

1

3 Játékszereik egy-egy rongyocska, fadarabka — segítették a körülvevő világ érzékelését.