A falusi gyermekek élete Veszprém megyében 1868–1945

Ahogy járni kezdett a gyermek, a homokban és porban játszogatott. Hosszú ideig elszórakoztak azzal, hogy lábukat a kissé nedves homokba téve köréje kemencét formáltak vagy a nedves porból kenyeret, pogácsát, pempőt készítettek. A nagyobbaktól kapták szerény játékaikat: kukoricaszárból ökröket és hegedűt, fűzfasípot, általuk már nem használt rongylabdát, kukoricacsutkából formált, háncsba vagy rongyba öltöztetett babát. A nagyobbacska gyermek játékalkalmai egybefonódtak a munkaalkalmakkal. Hiszen négyesztendős koruktól a lánykák már libákat őriztek, a fiúcskák pedig a marhákat hajtották. Őrzés közben önállóan készítgették a korábbiakhoz képest a felnőtt munkaeszközök másolataival gazdagodó, nemenként elkülönülő játékszereiket. (A leánykáké: edények, rongy-, kukorica-, tökszár-, kóc-és szalonbaba, bojtorjánból, gyufásdobozból bababútor, papírállatok, gyúródeszka, sodrófa, pemet, sütőpalát, apró cserépedények és kisbölcső.) (A fiúké: az íj - nyíl, a kard, a bodza-, a krumpli-, a vízipuska, az ostor, a tökszártrombita, a botcsikó, a glütyü— színes golyó, kukoricaszár-állatok, hegedű, a kisszekér, az iga, a cséplőgép, az eke, a gereblye, a vályú, a gémeskút, a bakszekér, a juhászbot, a tarisznya, az ostor, a rongylabda, a szőrlabda, a csiga, a zúgattyú, a bungató, a bilicke, a kereplő, a karika, az ördögmotolla, a sárkány.) Néhány bonyolultabb darab elkészítésében alkalmanként az apjuk vagy nagyapjuk, a lányoknak főleg nagyanyjuk segített. A szegényebbeknél játékot a vásárból és búcsúból hozott mézeskalács-figurákon kívül nem volt szokás ajándékozni. A jobb módú gyermekeknek vásárolt játékaik is voltak.