A falusi gyermekek élete Veszprém megyében 1868–1945

A kisgyermekkorból felcseperedő gyermek életének új szakasza az iskola. Itt nyílott lehetőség arra, hogy ismereteit szervezett keretek között gyarapítsa, gazdagítsa. Az elemi iskolai oktatás—nevelés története során annak módjai és eszközei azonban sokáig nem szolgálták megfelelőképpen ezeket a célokat. Az oktatás színvonalának elmaradottsága, az iskolák elégtelen száma, rossz állapota, a szülők legnagyobb részének szomorú anyagi körülményei — mind a korszakot és a paraszti társadalmat jellemzik. A dualizmus és az ellenforradalmi korszak művelődéspolitikája között nem lehet éles határvonalat húzni. Az alapkérdések változatlanul megoldatlanok maradtak és nem történt számottevő előrehaladás egyik területen sem. Eötvös József 1868-ban megalkotott népoktatási törvénye az általános, mindenkire érvényes tankötelezettség bevezetésével nagy lépést tett a polgári fejlődés útján, de a kompromisszumokon alapuló rendelkezéseivel tovább konzerválta oktatásügyünk elmaradottságát. A tankötelezettséget nem lehetett megvalósítani ott, ahol nem történt gondoskodás az oktatás ingyenességéről, a tanítási anyag korszerűtlenségén nem lehetett változtatni, ameddig az egyháznak nagymértékű volt a befolyása. Az elemi iskolai oktatás csak 1908-ban lett ingyenessé:

1

8 Ez hozzájárult az iskolába járó tankötelezettek létszámának növekedéséhez, de nem járt együtt szervezetten új iskolaépületek emelésével, a tanítás körülményeinek javításával, az iskolák felszereltségének bővítésével. S nem talált orvoslásra a legszembetűnőbb baj, amely a kor társadalmának osztályviszonyaiból fakadt: a javak egyenlőtlen elosztása, az ebből fakadó nyomor, amely a családok jelentős százalékát arra kényszerítette, hogy iskola helyett dolgozni küldje a gyermekeket az év nagyobb részében.