A falusi gyermekek élete Veszprém megyében 1868–1945

A tankötelezettek iskolába járatása megfelelő számú iskola, tanterem és tanerő hiányában még nehezebben volt megoldható. A hivatalos statisztika szerint 1869-ben a mindennapi tankötelezettek 66%-a járt csak iskolába, 1920-ban már 94%-ra emelkedett a számuk.

2

3 Ha nem is fogadjuk el teljesen megbízhatónak ezeket az adatokat, fejlődés csak mutatkozik a tárgyalt időszak alatt. Az iskolák számának 267-ről 322-re való emelkedése (1869-es, ill. 1937-esadat) is ezt igazolja, bár jól tudjuk, hogy az elemi oktatás helyzete még a 20-as évek végén is messze volt az 1868-as népiskolai törvény tényleges megvalósításától. Az iskolák legnagyobb része a megyében is egyosztályos, egytanítós osztatlan iskola volt. Még 1928-ban is a 137 elemi iskola közül 191 osztatlan, 75 iskola két tantermes — két tanítós. Mindössze 36 volt 3 tantermes —3 tanerős, illetve ettől feljebb lévő.

24 Ilyen körülmények között, ahol egy tanítónak kellett az I—VI. osztályt tanítani, elképzelhető, hogy milyen intenzitással folyhatott az oktatás-nevelés. Az iskolák legnagyobb részében a régi szerkezetű hosszú padokban ültek a gyermekek, amelyekben 6—8, gyakran 10—11 tanuló szorongott. Az oktatási eszközök felszereltsége tekintetében is elég lehangoló a kép. Általában csak a legszükségesebb szemléltető eszközök beszerzésére volt lehetőség és ha voltak ilyenek, ezeket sem mindig használták. Tapasztalataink azt mutatták, hogy a felekezeti iskolák közül a reformátusoknál volt jobb az ellátottság és itt szervesebben illeszkedett az eszközök sora az oktatási anyag elsajátításába. Szinte minden népiskoláról szóló feldolgozásban első helyen szerepel a mulasztások magas száma. A tanulók nagy része — különösen már 10 éves kortól felfelé — kénytelen volt munkát vállalni, vagy otthon segíteni az őszi, tavaszi és a nyári hónapokban. „Iskolából sokszor kikért apám, ha a malacokat szoktattuk a községi kondához. Ilyenkor én futkostam a kanász helyett. Mikor a kiscsikó először ment anyjával a mezőre, én kísérgettem. A pásztorkodás kitöltötte egész nyaramat. Ősszel a délutánok is evvel teltek el a havas-esőkig. Szép és kegyetlen sors volt a pásztorkodás. Hóban, hidegben, esőben mennem kellett."

2 5