Éri István (szerk.): Egry József Emlékmúzeum, Badacsony

ÖNARCKÉP 1940 - AUTOPORTRAIT ÖBÖLBEN-1942 DANS LA BAIE akv.-cer., p., 27 20 cm, j. 1. I.: I v«r\ József 940 - VBM 72. 10. 1. op., p., 72,5 102 cm, j. j. 1.: Egry József Badacsony 1942 - VBM 69. 17. 1. 1940-ben készült „Önarckép"-én a művész riadalma tükröződik. Igaz, korábbi, különösen az érett korszakban készült önarcképein is a döbbenet, a tragikus éleslátás kapott hangot. De ilyen mértékben még sohasem. Elsősorban ez teszi kivételes jelentőségűvé ezt, a kis méretei ellenére is monumentális arányú művet. Pedig maga a ,,megcsináltság", az eszközök megválasztása és alkalmazása szerfölött egyszerű. Ismét az Egryre jellemző ,,semmivelcsináltság"-n.a.)í látjuk itt szép példáját. 1940-ben, amikor az „Önarckép" készült, háború volt. A kis képen észlelt tragikus döbbenet feltűnt-e vajon más művein is, vagy festett-e olyan képeket, amelyek közvetlenül tárták fel a szörnyű valóságot? Az utóbbiakat csak rajz vázlatai közt találjuk. De ez a körülmény nemcsak őrá, hanem a két világháború közti képzőművészeink java részére is jellemző. Különösen azokra, akik önálló művészi arculatukat a húszas évek végére kialakították. Ez a tény azonban nem jelentette azt, hogy java művészeink ne tartoztak volna a háborúellenes baloldali erőkhöz. Ilyen vonatkozásban kell vizsgálnunk Egry Józsefnek a második világháború alatti munkásságát. Ekkor már előrehaladott kora miatt nem vállalkozhatott új kifejező módok megteremtésére. Ami keveset festett a háború alatt - ha kétségtelenül komorabb és tépelődőbb lett is a hangja — az eredetileg kijelölt útról nem tudott letérni. De semmi esetre sem felejtette fiatalkori küzdelmeit, nem felejtette az „ütéseket" és azt az elkötelezettséget sem, amelyet mindig érzett a bajbajutottak iránt. Amikor Kassák Lajos 1941-ben fölkereste azokat a művészeket, akiknek háborúellenes, baloldali magatartásuk kétségtelen volt, és nyilvánosságra hozta velük folytatott beszélgetéseit, az Egryről írt beszámoló elején a ,,S\imbólum" című festményt említette, amelyre Egry így emlékezett: „A% a kép a keresztre/esetett munkást ábrázolta. . . Akkor egészer a munkások között éltem ..." Az „Öbölben" című képén az eddig megismert Balaton-parti részleteit látjuk. A párás levegő, a borús égbolt, a benne oldódó, ívelődő vízpart, a parton álló magányos alak a komor lilásszürkék változataiban maga a tó vize is a korábbi festői vívmányait töretlenül megőrző Egryt tárja elénk.