Éri István (szerk.): Egry József Emlékmúzeum, Badacsony

BALATONI FÉNYEK - 1930 k. - BALATON ENSOLEILLÉ op., p., 56 X 77 cm, j. j. 1.: Egry József Badacsony - VBM 71. 1. 1. A „Balatonifények" című művén a képmező jobb oldala egy magas épülethomlokzattal és egy támaszkodó figurával zárul; a bal oldalon okkeres színekben izzó, ívelt fénysávok lebegnek. Az előtérben a Balaton partja, derűs színekkel borított épületekkel, fákkal. A közvetlenebb földi valóság a túloldalon földerengő hegynyúlvány formájában kap jelzést. De fölötte és kétoldalt a tér már szabadon tágul a végtelenbe. Ezt a fénytől és párától átjárt, rendkívül illanóvá és anyagtalanná vált táj motívumot Egry nagyon jól szervezett határok közé szorította. Ugyanakkor kapcsolatot teremtett a kép határain belül megjelenített világ s az azon túl kibontakozó végtelen tér között is. Egry képalkotó módszerének erre a sajátosságára már korábbi méltatói is rámutattak: ,, . . .festői látomásának igen szilárd és szabatos, bár hajs^álfinoman éppen csak hogy megcsillanó s%er keleti gerince van . . . látomása e^el a körüljárt plas^ticitással szemben formába nem önthet5 sejtelmek számára nyújt szabad nyílt teret, és tündérien légiesen szárnyalva világgá tárul. . ." (Kállai Ernő). Az Emlékmúzeum gyűjteményének képei között itt találjuk először azokat a nagy, egységes felületeket, amelyek fehér fényükkel vagy a rajzlap üresen hagyott felületével rendszerint a Balaton ragyogó víztükrét vagy párás légterét mutatják. Egry ezeken a képein rendkívül kevés eszközzel dolgozik, s a tárgyi részleteket a lényegig egyszerűsíti. Ez a „kevéssel csináltság" kelt gyakran ellenkezést a tájékozatlan emberben, ám a költők, akik maguk is új világot teremtenek, s nem a dolgok felületét másolják, észreveszik e művekben a „teljességet": „Fenn egy nagy semmi, / lenn egy nagy semmi / köptük a kus^a, eleven semmi" — kezdte versét Weöres Sándor, de végül ő is a teljességre utalt, és minden bizonnyal Devecseri Gábor is ilyen fénnyel és élettel teli Egry-képeket idézett meg maga elé, legutolsó versei egyikében: „A vásson egyetlen fehér folt, / Hát mi? kérdenéd. De látod. / nem fehér lap, de tó is, ég is, / ha meglátod, ege's% világod."