Éri István (szerk.): Egry József Emlékmúzeum, Badacsony

ŐSZI BALATON - 1930 k. - AUTOMNE SLR LE BALATON op., p., 59,5 X87,5 cm, j. j. 1.: Egry József Badacsony - VBM 69. 12. 1. Amikor Egry saját művészetében a természettel szembenálló, vele küzdő ember helyébe a békés, bizakodó embert állította, tulajdonképpen abban a panteista természetszemléletben lelte meg a maga alkotói helyét, feladatait, amelyet a Balaton világa oltott belé. A Balaton-élmény ilyen szempontból is valóságos gyógyír volt emberi és művészi sebzettségére, anélkül azonban, hogy eredendően tragikus életérzését megszüntette volna. Művészi pályafutása első két évtizedében az igazságtalanságok súlyát sínylő munkásembert állította elénk, közvetlenül, egyértelműen. A húszas évek elejétől nem látjuk ezt a közvetlenséget, de ez nem jelenti azt, hogy feledte volna fiatalkori társadalmi elkötelezettségét. Olyan művei, mint az „Önarckép napsütésben", „Krisztus a pribékek köpött" (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában), vagy a „Kikiáltó" (Petró Sándor tulajdonában), világosan vallanak arról, hogy elkötelezettsége új formában, de tovább élt benne. A természeti líra erősödése tehát nem a társadalmi mondanivalók elhomályosodását jelentette fejlődésében, hanem azt, hogy a líraiság erősödésével egyidőben a szociális problémák tükrözése is új formát öltött. Lírai áhítat, átszellemült nyugalom, egyúttal a látvány és az élmény valós elemeinek megkapó tükrözése sugárzik az „Os^i Balaton" című festményéről. Semmi sem történik rajta. A fák és a házak mozdulatlan nyugalmát, az egész tájat a nap fehér fénye ragyogja át. Ebben a túláradó fényességben csak a mélyülő okker színek, az angol vörös, a nagyobbára mértani formákat határoló umbrás színű záróvonalak, végül az előtér földszínei utalnak az őszbe hajló időre. Különben a nap előtt hódoló festő Balaton-élményét tükrözi minden. Az élmény egységes és átfogó volt. „Nekem mindent jelent, kiegészítője életemnek!' - vallotta ő maga a Balatonról. Alkotásainak minden részletét, például e festmény házait vagy fáit ennek az átfogó élménynek a jegyében festette. E házak megőrzik házvoltukat mint az ember otthona, de ugyanakkor a „mindenség" részeiként a „nagy egész"-hez is viszonyulnak, s ettől a kapcsolattól kapják meghatározásukat. Ezt a „nagy egész"-et építette, tágította a napfény és a páratelt levegő, amely megérzékítve, éltető erejét érvényesítve ezen a képen is jelen van: „betölti a teret".