Éri István (szerk.): Egry József Emlékmúzeum, Badacsony

MUNKÁBÓL HAZAFELÉ RETOUR DU TRAVAIL cer.-tus, p., 31 X45 cm, j. j. 1.: Egry József Keszthely 924 - VBM 69. 5. 1 A vonal kifejező erejének és szépségének Egry rajzain eddig nem látott magas szintje tárul elénk a ,,Munkából hazafelé" című rajzán. Ember és természet, földi és égi valóság szárnyal együtt a vonalak, foltok, dörzsölések, üresen hagyott felületek nyomán. Ezen a rajzon is átlelkesül minden és egységes lírai hevületté válik. Pedig nem középkori zarándokok mennek imára kulcsolt kézzel, himnuszokat énekelve, hanem a dunántúli vidék munkásai térnek munkájukból hazafelé. Útjuk fölfelé vezet, és minden követi ezt az emelkedést: a barázdált föld vonalai, a felhők felé tartó fa és annak ágai, az épületek, s maguk a felhők is, hogy az égbolt betöltésével segítsék a „teljesség" képzetének felkeltését. Erezzük, hogy a nemes egyszerűség igaz pátosza, vagy az igaz pátosz nemes egyszerűsége ölt benne testet. Millet és Ferenczy Károly emelkedett hangulati ereje jut eszünkbe, mert az áhitat az övékével rokon. De csak az áhitat, mert Egry már most, új korszaka elején úgy teremtetté meg formai eszközeit, hogy azok nem rokonok senki más művészével. Sem iskolák, sem művészcsoportok keretei közé nem helyezhetők.