Éri István (szerk.): Egry József Emlékmúzeum, Badacsony

VIGNOBLE DE BADACSONY BADACSONYI SZŐLŐHEGY 1918-ban leszerelt, megházasodott és Keszthelyre költözött. Ő maga is írta idézett visszaemlékezésében, hogy a háborús évek éppen a betegeskedése miatt kissé visszavetették fejlődésében. Nem kétséges, hogy távol a megszokott fővárosi és általában a képzőművészeti élettől, szolgálati kötelmekhez vagy kórházi szabályokhoz kötötten nem adhatta magából azt, amit máskülönben bizonyára adott volna. Az a fejlődési szint, amelyre a tízes évek elejéig eljutott, nem emelkedett tovább, s inkább csak a témaköre bővült azzal, hogy a háborúnak a „hátországban" zajló eseményeit és mozzanatait festette, rajzolta. Persze sohasem a hivatalos háborús festők módján, hanem inkább a Mednyánszky László művészetében megtestesült nemes egyszerűség és emberséges magatartás jegyében. Ha szerényebb formai szinten is, de eszmeileg hozzá méltó magatartással. ,, . . . 1918-ban Keszthelyen leszereltem, ugyancsak akkor kapott meg a Balaton csudás értékeivel, mely idővel kezdődik., tisztul fejlődésem, piktúrám az a része, ami addig bizonyos homályba burkolt gyötrődés volt, mondhatnám azt is, hogy magamra találtam szülőföldem levegőjében."