Éri István (szerk.): Egry József Emlékmúzeum, Badacsony

A GYŰJTEMÉNYRŐL Az Emlékmúzeumban őrzött alkotások ismertetése előtt szólnunk kell a gyűjtemény kialakulásának történetéről. 1958-ban, amikor Radnai Béla Egry-gyűjteményéből kiállítást rendeztek a keszthelyi Balatoni Múzeumban, a múzeum tulajdonába kerültek a művész édesanyját és feleségét megörökítő arcképek („Édesanyám", „Juliska"). A Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya vásárolta meg őket a múzeum számára. Még ebben az évben, ugyancsak a Múzeumi Főosztálynak az örökösöktől történt vásárlása folytán a Balatoni Múzeumba került Egry rajzhagyatéka, a mintegy 300 darabból álló, nagyobbára tanulmány és vázlat jellegű, kisméretű grafikai lap. 1965-ben több fontos fiatalkori festménnyel gazdagodott a keszthelyi múzeum („Női portré", „Kapálok", „Hazafelé" stb.) és ez időben kapott megbízást Veszprémben a Bakonyi Múzeum Egry műveinek rendszeres gyűjtésére, valamint annak a tervnek szorgalmazására, hogy a művész egykori badacsonyi otthonából az Emlékmúzeum létrejöjjön. 1966-ban, a Tihanyban rendezett nagy sikerű emlékkiállítás után a Művelődésügyi Minisztérium Kulturális Alapjából kapott támogatással elkezdődhetett a nagyobb magángyűjteményekben őrzött művek megvásárlása. A „Naplemente", a „Balatoni fények", a „Szivárvány" című festmény nagyobb vázlata, a „Szamaras ember" és még másik tizennégy mű jutott az ekkor megszerzett alkotások közé. A gyűjtés tovább folytatódott, a Bizományi Áruház Vállalat árverésein eladásra kerülő művekből, s az esetleg magánosoktól megszerezhetők közül. A cél az volt, hogy Egry művészetének minél szélesebb keresztmetszetét mutathassák be a tervezett múzeumi kiállításon. Ezért a nagy igyekezettel keresett érett korszakból való, kiemelkedő művek mellett a korai alkotások is megfelelő számban képviselethez jutottak. Meg kell írnunk, hogy a művek megszerzése egyre nehezebb lett. Gyorsan fogyott azok száma, akik esetleg meg akartak válni Egry festményeitől, rajzaitól, viszont rohamosan nőtt azoké, akik fokozott ellenértékért is készek voltak megszerezni azokat. Különösen nagy segítséget jelentett a Művelődésügyi Minisztériumnak 1972-ben nyújtott anyagi támogatása, melyből tizenkét művet, köztük a „Szent Kristóf a Balaton partján", a „Dombos út" című festményeket, valamint az 1940-ben festett „Onarckép"-et sikerült megszerezni. Feltétlenül megemlítendőnek tartjuk, hogy - főleg a kvalitásos művek vásárlása esetén - a régi, nagy hírű magángyűjtemények tulajdonosai nem zárkóztak el az elől, hogy néha igen jelentős Egry-gyűjteményük egy-két darabjától megváljanak. így képviselve van a múzeumba került képek között pl. a Fruchter-, a Folly-, a Radnai-, a Glücks- és a Márton-féle gyűjtemény. A szerzeményezés e módja egybevágott azzal a célkitűzéssel, hogy már most, az alapgyűjtemény kialakításakor, de a későbbiekben is az Egry Emlékmúzeum lehetőleg ne csak a műkereskedelemben felbukkanó művek megszerzésére hagyatkozzék. A régi, többnyire közvetlenül a művésztől történt vásárlások útján létrejött gyűjtemények darabjainak múzeumba, állandó kiállításra kerülése során a jövőben is számítunk a szerzeményezéseknél az Egry-gyűjtők támogatására. Az Emlékmúzeumban őrzött anyaghoz hasonlóan gazdag nincs egyetlen közgyűjteményben sem, kivéve a Magyar Nemzeti Galériát. A több mint félszáz mű megszerzésének jelentőségét növeli az a körülmény is, hogy mindezt nem egészen másfél évtized alatt sikerült összegyűjteni. Tudjuk, hogy Egry páratlanul gazdag életművét csak vázlatosan lehet bemutatni az eddig összegyűjtött anyaggal. Ezért az Emlékmúzeum az állandó jelleggel bemutatott kiállítási anyaga mellett évről évre más és más köz- és magángyűjteményből kíván időszaki kiállításokat rendezni. Ezek a művész egykori lakóházából létesült Emlékmúzeum mellé épített új kiállítóhelyiségben kerülnek bemutatásra. A sort a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása nyitja meg.