Éri István (szerk.): Helytörténeti Múzeum Pápa. Vezető a Pápai Helytörténeti Múzeum állandó kiállításához (Pápa, 1971)

II. RÉGÉSZETI KIÁLLÍTÁS 1964, a pápai múzeum megalakítása előtt régészeti kutatás csak három helyen folyt a járásban. Rhé Gyula még 1932-ben ásatott a vaszari halomsírmezőben, Nagy László pedig Nagydémen, Középrépáspusztán és Farkasgyepűn tárt fel rendkívül értékes bronzkori temetőket. Pápán az Úrdombon és a Hornokon avar sírokat ásatott 1945 előtt Jankó László. Más múzeumi tudományok (néprajz, iparművészet, természettudomány stb.) területén még sivárabb a helyzet. így tehát annál nagyobb jelentőségűek az utóbbi években folyt szakszerű régészeti feltárásaink és más múzeumokban dolgozó régészekkel együtt megtett terepbejárásaink a megye régészeti lelőhelykataszterének elkészítése céljából. Énnek révén az egész pápai járás területe ismertté vált. A terepmunkák alapján sikerült olyan térképet szerkeszteni, amely az egyes régészeti kultúrákra, és azok elterjedésére vonatkozóan mutatja be az eddig ismeretlen eredményeket. A térkép az őskortól kezdve tárja elénk Pápa és a járás terepülési viszonyait a honfoglalás koráig. Erről leolvashatjuk, hogy amíg az újabb kökorban, a rézkorban és a korabronzkorban csak a járás északi, sík területén telepedtek meg, addig a későbronzkorban elözönlötték a hegyes vidéket is. A korai vaskor végén és a késői vaskorban, a kelták idejében egyszerre mfegcsappant az eddigi sűrű telephelyek száma. Ismét az északi, termékeny terület, tehát a nagyobb folyóvíz közelsége lesz lakottabb.