Éri István (szerk.): Helytörténeti Múzeum Pápa. Vezető a Pápai Helytörténeti Múzeum állandó kiállításához (Pápa, 1971)

kapott. 1499-ben Zápolya János, a későbbi magyar király örökölte meg. 1527-ben majd Ferdinánd kezére került, majd Török Bálinté a birtok 1535-ben Buda eleste, Török Bálint fogságba hurcolása után Pápán is nagy változások következtek be, bár a család kezében maradt a század folyamán. Pápát Bálint pap reformálta 1531-ben. Ekkortól számítja alapítását a református főiskola is. De már 1522ben megindult a hittérítő tevékenység. Bálint után Dévai Mátyás tevékenyen működött a városban. A német iparosok jelenléte is megkönnyítette a reformáció terPÁPA OSTROMA IJ9J-BAN jesztését. A katolikus hívek száma oly mértékben csökkent, hogy 1560-ban a ferencesek is elköltöztek a városból. 1574-ben Huszár Gál lelkész nyomdát hozott Pápára. Itt nyomták 1577-ben a Heidelbergi Kétá magyar fordítását. Pápa, bár ebben az időben is földesúri hatóság alatt állott, némi' önállósággal azért rendelkezett. A város élén a főbíró állott, tanácsával és esküdtjeivel együtt működött. Az ország egész területén a polgárság vámés harmincadfizetés alól mentes volt. A polgárokon kívül kevés nemes és sok zsellér lakik a városban. A XVI. század elejéről való az első adatunk az iparosok érdekvédelmét szolgáló szervezetre, a céhekre vonatkozóan. 1510-ben már megalakult a szabócéh. Majd harang öntéséről is értesülünk. A további években sorra alakulnak a legkülönbözőbb céhek, mint a molnároké, csapóké, borbélyoké, vargáké, kovácsoké, csizmádiáké, aranyműveseké és a gombkötőké. 14