Éri István (szerk.): Helytörténeti Múzeum Pápa. Vezető a Pápai Helytörténeti Múzeum állandó kiállításához (Pápa, 1971)

méréseinek összehasonlításával több építési periódust lehet megkülönböztetni. A vár legelső részei a mai északi és keleti szárnyában ismerhetők fel. Elképzelhető, hogy már itt állott a királyi udvarnokok ispánjának lakóháza is. Bizonyára ebben lehetett a Garaiak szállása az új erősség megépítéséig (1430-40). Ez valószínűleg lakótorony voit. Helye a mai északnyugati saroktorony. Innen indult ki egy lakószárny kelet felé. Ez utóbbival egyidőben emelhették a mai keleti szárny egy részét. Itt 2 méternél is nagyobb a falvastagság. Az 1964-ben az ásatásnál feltárt kőfal az eddig felsorolt épületeket körülzáró fal egy része lehetett. 1480-1520 között épült új já a vár. Ez alkalommal a falakon belül építkeztek. Uj szárnyakat húztak fel. A meghosszabbított vár ,,U" alakú formáját délen egy, a régi metszetekről is ismert fallal kötötték össze. A várkastély bejárata kelet felé nyílt. Az idők folyamán még sok átalakításon eshetett át, de főformái épen megmaradtak. A várkastély külső védelmi rendszerének néhány részletét 1967-ben találtuk meg ásatásunknál (várárok, saroktorony, kapu előtti lejáró). Külső védelmi rendszerét a XVIII. században, az átalakításkor eltüntették. Pápa középkori településétől délre helyezkedett el Udvarsok falu. Ez még beleesett a mai Belváros területébe és szintén a pápai udvarnokok birtokában volt. A falu északi határa a mai Április 4 utca (az egykori Szent László utca). A Semléri, majd később Pápainak nevezett család birtokához tartozott Semléren kívül Lihért és Hódoska. A középkori Pápán több utcáról találunk említést. Ezek közül a Hosszú utcában volt a legtöbb középkori eredetű épület, amely a város középkori tercről a deli várkapuhoz vezetett. Itt volt a plébánia, az iskola, a pálos templom és kolostor és a kapuőrök háza. A Szent László utca nevét már 1454-ben említik. Más utcákkal együtt a borsosgyőri várkapu felé vezet. Néhány nemes és polgárházon kívül az itteni ferences kolostorról tudunk. A borsosgyőri kaput a Kristóf utca kötötte össze a főtérrel. Itt a jellegeztesen középkori Korvin-házon kívül a XVII. században nyolc kőházat említenek. A Szent László utcától délre feküdt az Ispotály utca és tovább az Új utca. A Víz utca a város északnyugati részében helyezkedett el. A várost övező falakról nem sokat tudunk a középkorból. Egyik birtokosa Török Bálint íródeákja Martonfalvay Imre 1543-ban ír azokról és mint rossz palánkot emlegeti. Az 1543. évi ostrom után új palánkfalat csináltatott és ugyanekkor a várost meg is kisebbítette. Valószínűen G. Turco és B. Magno 1569-ből származó tervrajzán éppen ezt az állapotot láthatjuk. A XVI. század közepén a város falainak hossza körülbelül háromezer méter volt. A város hosszúkás téglalap formájú. Méretei ebben az időben körülbelül 500 x 900 m. Az északi falszakasz egy részlete látható a Koltói u. 3. számú háznál. Ugyancsak egy-egy falszakaszra találtunk a Győri út 12. sz. alatti épület alapozásánál. Az II úttest nyugati oldalán, csatorna árkának ásásakor,