Éri István (szerk.): Helytörténeti Múzeum Pápa. Vezető a Pápai Helytörténeti Múzeum állandó kiállításához (Pápa, 1971)

PÁPA ÉS A VÁR TÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN A Tapolca és a Bakonyér patak mellett, a Kisalföld déli részén, az áradásos területből néhány méterre kiemelkedő homokos-kavicsos dombhátakon foglal helyet Pápa városa. A régészeti megfigyelések szerint ez a terület régóta lakóhelye az embernek. A két patak vizének felduzzasztásával a mai kastélykert és Tókertváros helyén kialakult tó és a nyugat felé a tóból kifolyó Tapolca teraszos szöglete, a mai kastély és környéke, volt a legvédettebb hely. Az 1964. és 1967. évi ásatás alkalmával a kastélyudvaron még a vár létrejötte előtti időben, a XII-XIÍI. században fennállott magyar település leletanyagát találtuk meg. A középkori falu - a későbbi mezőváros egyik része - bizonyára a tatárjárás idején pusztult el. A valószínűleg a XIV. század második felében épült első erődítmény alapozásakor a falu omladékait elegyengették. E település csak egyike volt a mai város bel- és külterületén valaha állott x x középkori falunak. Pápa nevét eddig személynévből származtatták, s névadóként a város déli részén birtokló földesúri családot tételezték fel. Ezesetben fordított volt a helyzet: a Semlér nevű településrészt kezében tartó, és e néven sokáig oklevelekben említett család csak később, a XV. században vette fel a Pápai nevet. Pápa a legújabb kutatások szerint annak a királyi kézben volt falunak a neve, amelynek nyomai részben a várkastély udvarán kerültek elő. Ez a település elnyúlt a mai Szabadság-Főtér területére is. Itt állott a plébániatemplom a középkorban. Ez a falu lehetett a későbbi Pápa középkori magja. 9 1225-ben említik oklevélben először a „Pápa" nevet