Nagybákay Péter: Céhek, Céhemlékek Veszprém megyében (Veszprém, 1971)

állott. - „Déli fél 11 óra. Közönséges járásomnál nagyobb lépésekkel sétáltam fellyebb alább műhelyemben, nehezen várva a következőt. Hátulsó ajtómon egyszerre benyit volt öreg principálisom, s azon csak úgy félig behajolva mondá: „jöjjön fel hozzám Francsics" —Midőn beléptem az öreg úr szobájába, Szebenyi úrral ketten ültek a szoba közepén álló asztal mellyett mely zöld, piros és sárga sújtásos pokróccal vala letakarva, amelyen kettejük közt egy vastag könyv és íróeszköz feküdt. A kályha előtt egy széken áll a leporulatlan céh- vagy Grémium láda. Közeledve az asztalhoz, tisztelettel hajtám meg magamat a két sebész urak előtt, kik a Grémiumot képezék. Egy üres szék állt az öreg úr mellett, mellyre mutatva, mondá hozzám: „üljön ide mellém" — Szebenyi úr kinyitván a vastag könyvet így szóla: Nézze Francsics ezen könyvbe vágynák írva az egymás után jött és a Grémiumba igtatott tag urak neveik." - Mivel külön sebész oklevele Francsicsnak nem volt csak korlátozott jogokkal, de teljes teherviseléssel akarák a céhbe felvenni és így körömszakadtáig védeni a „zárt számot". Francsics azonban nem hagyta magát és a teljes jogú tagsághoz ragaszkodott. Hosszú vita után, ahol már annak a lehetősége is felmerült, hogy nem is „avattattya be magát a Grémiumba", végül így szólt Francsics: „ . . . megkérem az urakat . . . hajtsuk végre a dolgot, . . . hisz az egész testületben mind össze csak ketten vannak, két ember közt pedig hamar eggyé válik az akarat, és én nem látom mi kivetőt talál Szebenyi úr az én kívánságomban . . . Igaz, úgymond Halas úr: fogja azt a tollat és írja be. Szebenyi vállvonítva tollhoz nyúlt és mondá: ha Collega Úrnak mint Seniornak úgy tetszik legyen, én mint régi esmerőse s volt collegája Francsics úrnak legkevésbé sem ellenkezem a dologban. Azzal kapta a vastag könyvet kitárta maga eleibe és kívánságom szerint beleírt . . . Én pedig lefizettem az asztalra a 24 ezüst forint járandóságot." Francsics Károly tehát 4 évi inaskodás és 33 évi segédi munka után majdnem ötven éves volt, mire végre elérte, a rég áhított önálló mesterséget és céhtagságot. REMEKELÉS A mesterré válásnak azonban egyéb, sokkal súlyosabb feltételei is voltak. A városi polgárjogon vagy a földesúrtól megszerzett letelepedési engedélyen kívül először is el kellett készíteni a mester-remeket. A mesterségre pályázónak be kellett bizonyítania, hogy mesteri fokon ismeri a szakmát és munkájával kiérdemli a mesteri címet. A céhek igen költséges és komplikált remekek előírásával nehezítették meg a céhbejutást. 1824-ben pl. egy veszprémi lakatoslegény így panaszkodik: „oly remek elkészítésével zaklat és hurtzol" a céh, „mellyet megkészítteni majd csak nem lehetetlen és tehetség nélkül szűkölködő embernek győzhetetlen költséges és idővesztegető fáradságos." A remek-