Nagybákay Péter: Céhek, Céhemlékek Veszprém megyében (Veszprém, 1971)

ja" és „harangozója" is volt a felavatási szertartáson, sőt meg is „gyalulták". Ezek a tréfás, néha elég durva felavatási szokások - a lovaggáütés analógiájára talajdonképpen azt jelképezték, hogy a felavatottnak a társaság ügyéért megpróbáltatásokat, fájdalmakat is el kell szenvednie. Ezekután következett a társpohárivás, amivel aztán a legény valódi „társpoharas" legény lett. A bort a kistársaság korsójából töltötték és különböző címeken sok poharat kellett a felavatandónak kiürítenie. A veszprémi tobaklegények rendtartása a társpoháriváson kívül még társpoháradást is előírt, ami azt jelentette, hogy a társpoharas legényt még felavató lakomára is kötelezték. A tobakmesterség a tímárság speciális válfaja volt. Tobakoknak hívták a Dunántúlon (Veszprém, Pápa, Győr, Székesfehérvár, Buda, Szentendre, Pécs) azokat a bőrkészítő mesterembereket, akik kecske és birkabőrt dolgoztak fel és abból kordovánt, illetve szatytyánt készítettek. A kikészítés technológiája eltért a tímárokétól, mivel pácléül kutyatrágyát, cserzőanyagul pedig szömörcét használtak. A veszprémi tobakok 1824-ből való korsójának domborműves naturalisztikus ábrázolásán az a jelenet látható, amikor a tobaklegény az ún. csipérvassal éppen a kutyatrágyát szedi össze a rocskába. A Veszprém megyei céhek kistársaságai ugyanolyan hatalmas zöld mázas, domborműves díszítésű, feiratos korsókat használtak, mint maguk a céhek. A palotai fazekas kistársaság 1777. évi korsójára azt is rákarcolták, hogy „aki eltöri, más tsinaljon helete". Egyedül a német jellegű veszprémi kalaposcéh legénytársaságának volt ónból készült ivóserlege, kétnyelvű felirattal. LEGÉNYÉLET A legények hétköznapi élete sem volt valami rózsás. A munkaidő eredetileg a szó szoros értelmében látástól-vakulásig tartott, 16-18 órát kellett dolgozniok. Mária Terézia királynő - aki tudvalevőleg már enyhíteni igyekezett a legények terhén - 1772-ben a szentkirályszabadjai takácslegények munkaidejéről a következőképpen rendelkezik: „a mesterlegények egész esztendőn által - nem várván azt, hogy mestere felköltse, világot gyújtson, vagy tüzet élesszen - az munkához reggel öt órakor hozzákezdjenek és azt ebéd után is nem elébb, hanem estvéli nyolcz órakor félbenhagyni köteleztetnek". Ugyancsak a szentkirályszabadjai takácscéh szabályai szigorúan tiltották dologtevő napon az utcán sétálást, másik műhelybe való ellátogatást abból a célból, hogy a legény legénytársait kocsmába csalja. Az elcsalót 1 forintra, az elcsábítottat 24 krajcárra büntették. A legények is szigorú fegyelem alatt állottak, akárcsak az inasok. Testi fenyíték, áristom sem volt ritka az egyéb fenyítőeszközök mellett. Mivel a céheknek bizonyos katonaállítási kötelezettségei is