Nagybákay Péter: Céhek, Céhemlékek Veszprém megyében (Veszprém, 1971)

NKVtá .eszeid s ve.nMm.sV/-i. -.'íj-'. • • >i , ,1%. 0; •>'-,• 'DíÁfi^l ' MERÉSZ, • FMPS njm. jt^éí •STAFim XWO* 'BMcrars, jgtagr. imécvi jf jm VAX» A.VTOA', íJAmtcr .. m> «SBÄf» «MÄr FCREMX feWÖA Jv4s V/sRGA SMW'S A VESZPRÉMI CSAPÓ LEGÉNYTÁRSASÁG LÁDÁJÁNAK BELSŐ FEDELÉT DÍSZÍTŐ FESTETT IRAT (1834) A SZŰR POSZTÓKÉSZÍTÉS MUNKAFOLYAMATÁT ÁBRÁZOLÓ RÉSZLETEKA FENTI KÉPBŐL zött is igen dekoratív darabok találhatók. Különösen érdekes a Veszprém város látképét mutató ilyen előrenyomtatott tanulólevél. Az okmányokon mindig ott található a céh pecsétje, rendszerint vörös viaszba nyomva, gyakran cifra papírfedéllel takarva. A pecsét használata a középkor írástudatlan, képekben gondolkodó egyszerű világából származik. Az oklevelet ekkor olyan jellel vagy képpel kellett ellátni, amely mindenki számára érthetően, szemléletesen jelképezte az oklevelet kiállító személyt vagy testületet. Ez volt a pecsét. A pecsét eleinte magát az aláírást helyettesítette, majd a mai napig fennmaradt funkciója szerint, megerősíti az aláírást és az oklevél valódiságát, hitelességét bizonyítja. A céhpecséte.ken rendszerint a mesterség legjellegzetesebb munkaeszközeit, vagy termékét ábrázolták, gyakran a mestert munka közben, esetleg a céh védőszentjét. A takácscéhek pecsétjein takácsvetélő látható (Veszprém 1644, Pápa 1613), a molnárokén malomkerék (Veszprém 1708), az ácsokén ácsszerszámok (Pápa 1722), a szabókén olló (Veszprém 1762), a gombkötőkén tollforgó és vitézkötés (Veszprém 1672), a szíjgyártókén kötőfék (Veszprém 1840), a mészárosokén bárány és ökör (Veszprém 1781), az esztergályoso23 kén sakkfigurák (Veszprém 1825), a szűcsökén prém