Nagybákay Péter: Céhek, Céhemlékek Veszprém megyében (Veszprém, 1971)

a jelképe. Mint ilyen hatalmi szimbólum, külsejében is díszes, reprezentatív. Megkülönböztetett tisztelet övezte, egyenesen szentségnek tekintették. Rendszerint két kulcsra járt és sokszor a mesterség jelvényeivel, díszes zárral és veretekkel látták el. Legszebb Veszprém megyei példái a veszprémi lakatos, órás és puskaműves céhládája (1776), a veszprémi sütőcéhé (1779), a veszprémi ácsoké és kőműveseké (1834), a zirci asztalosoké, a pápai kádároké (1792) és a pápai kovácsoké (1806). A ládát jámbor, vallásos félelem és tisztelet vette körül. A nyitott láda előtt a legszigorúbb ünnepélyesség uralkodott. Tisztességes öltözetben, fedetlen fővel, fegyvertelenül lehetett csak előtte megjelenni. Tilos volt a megjelenés pálcával, késsel, sarkantyúval, kalap mellé tűzött bokrétával, ingujjban, kigombolt kabátban, vagy köpenyeg nélkül. A nyitott láda előtt tilos volt az illetlen beszéd, a perpatvar, a köpködés, a könyöklés, az asztalcsapkodás, a durva kifejezések, a dohányzás, az ivás, a kártya és a kockajáték. A nyitott céhláda előtt elkövetett bármely illetlenség sokkal súlyosabb büntetés alá esett, mint ugyanaz más esetben. A Francsics által említett két könyv közül az egyik a céhkönyv, a s^egődtetési könyv volt. Ebbe írták bele a céh személyi állományában történt változásokat. A másik a céh kiváltságlevele, rendtartása, amelynek cikkelyei, az ún. artikulusok, pontosan előírták a céh tagjainak, így az inasoknak is minden kötelezettségét, valamint a mesterek jogait és a céh monopolisztikus kiváltságait. A VESZPRÉMI BOGNÁRCÉHHÁZ AZ 1930AS ÉVEKBEN (VÖRÖS OKTÓBER U. 14. SZ.)