Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

A gazdaság juhállománya körülbelül 5000 darab. A gyapjút az utóbbi években nagyon megjavították a kincstári nyájakból történt keresztezéssel. Tavaly egy hároméves kos 15 font javított gyapjút adott. A nyáj gyors javulása mutatja, hogy mennyi minden történhetik a gondos gazda körültekintése mellett. (607-614.) Székesfehérvár régen előkelő város volt. István király építette királyi székvárosának és Alba Regalis-nak nevezte el. Öt századon át itt koronázták a magyar királyokat és ide is temették őket. 1702-ben nagy mértékben elpusztult. Jóllehet sok tekintélyes épülete megmaradt és egyes házak inkább magukon viselik nagyobb előkelőségük bélyegét, mint általában a többi magyar városok, mindent összevéve, mégis jelentéktelen és szegény város. Tűrhető vendéglőt találtam kávéházzal és benne természetesen biliárdasztallal. Egy katonatiszttel és feleségével vacsoráztam, akik Móron laknak. Ez a hely körülbelül tizenöt mérföldnyire fekszik Székesfehérvártól és átélte azt a földrengés-sorozatot, amelyből az 1810. évi januári és februári legerősebbet Kitaibel pesti tanár írta le. Társalgásunk természetesen erre az eseményre terelődött. A nagy rengés alatt a föld megnyílt, több ház összedőlt és a ferences templom mennyezete most is mutatja a földlökés okozta szörnyű repedést. A folyó évben (1815) három földlökés volt egy napon. Az utolsót mostani beszélgetésünk előtt csak hat nappal észlelték. Az 1810. évi borzalmas jelenségek után a kormány a helyzet tanulmányozására bizottságot küldött ki. A bizottság tagjai Kitaibel, Tomcsányi és Fabriczy egyetemi tanárok voltak. A rendelkezés értelmében azonnal megjelentek a helyszínen, de vizsgálatuk kevés fényt derített az esetre. A bizottság leírása szerint Mór magnéziumos mészkődombok övezte völgyben fekszik. A szemtanúk elbeszélése szerint a közeli Csókakő-hegy volt a földrengés központja és maga a város és különböző irányban a szomszédos falvak szenvedtek legtöbbet a rengéstől. Az első lökést január 14-én délután négy óra körül észlelték. Körülbelül hét másodpercig tartott. Azután földalatti morajlások távoli ágyúdörgéshez hasonlóan egész éjjel állandó rettegésben tartották a lakosságot. Azt az első lökést néhány hétig, sőt hellyel-közzel fél évig sok más lökés követte. Valaki január 22 és február 5-e között 144-ct számlált meg tisztán. Mások azt állították, hogy január 14 és február 13-a között ezer földlökést észleltek. Ezek közül kevés tartott két másodpercnél tovább. Gyakoribbak és erősebbek voltak éjjel. Erősségük tekintetében mintha valami szabályszerűséget lehetett volna tapasztalni, amennyiben a lökések leginkább este, éjfél körül és hajnali három órakor voltak érezhetők. Az emberek hirtelen függőleges irányú lökésre lettek figyelmesek, amelyet moraj előzött meg és hullámzó mozgás követett, nem elhalkuló egyszerű rengés, hanem gyakran hátra és előre történő mozgás. Azonban hatá-