Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

ban alacsony, nyakban vastag, lábban kurta, csontozatban szcp. Más tekintetben hasonlít a kínai fajtához, de annál sokkal nagyobb. Most beljebb hatoltunk az erdőbe és már hallottuk a gulya kolompját, amelyet a pásztorok felénk tereltek. Az állatok gyorsan kijöttek a tisztásra, ahol álltunk. Világos szürke, majdnem fehér színű tiszta magyar fajta, fekete füllel, hosszú szarvakkal, farkukon kis fekete bojttal. Ezek az állatok a pásztorok és kutyák felügyelete mellett legelőt keresve keresztül-kasul járják az erdőket, amíg hó nem borítja a talajt. Akkor beviszik őket zárt helyre, ott szalmán élnek és naponkint egy etetés széna jár nekik. Amíg az erdőn vannak, sót kapnak a zöld növényi táplálék mellé ráadásul havonkint és fejenkint egy fontot. A só a csordások kezén megy keresztül és némi kénnel van vegyítve. így más célra való felhasználása lehetetlenné válik. A teheneket tisztán tenyésztésre tartják és a borjakat évenkint elválasztják. A fiatal állatok bizonyos korig távol vannak a többitől. A gulyákból sokat látni az ország ezen részében. Útközben két tehénnel találkoztunk. Vadul jártak ide-oda az erdőben, mindenfelé tekintgettek, orrukat magasra tartották és állandóan bőgtek. Ezek éppen az imént vesztették el borjaikat. A csordás érdekesen számolt be ilyen körülmények között tapasztalt viselkedésükről. Az anya, mihelyt észreveszi veszteségét, kétségbeesik; az első napon mintha reménykedve keresné borjúját, a második napon megvadul és dühöng, a harmadik napon egyre folytatja a magányos keresést, azután visszatér a csordához, lassan-lassan megnyugszik, előbbi társaihoz szegődik és viselkedése rendessé válik. Sertéskondákat is láttunk az erdőben. A sertések éppen az év ezen korai szakában bőséges eleséget találnak a télen avarral és hóval takart makkban. Ezekre is vigyáznak a kanászok, akik hónapokra velük maradnak az időjárással szemben szinte minden fedél és oltalom nélkül. Nem most beszélek először erről az iskolázatlan és félig vad emberfajtáról. Bredetzky pontosan leírja külső megjelenésüket ismertetésében. „A Somogy megyei erdők - mondja ez a szerző - ritkán biztonságosak teljesen, mert nemcsak á betyárok, hanem az odavaló juhászok is veszélyeztetik őket. Úgy látszik, hogy ezeket az embereket életmódjuk, akik gyermekkoruk óta szinte állandóan a nyájat őrzik és nyáron ritkán keresik fel az emberek lakását, annyira lezüllesztette, hogy még ebben a még oly műveletlen országban is úgy néznek rájuk mint vademberekre. Mindamellett ha a somogyi juhász gyakran veszélyes volt az utas számára, remélni kell, hogy a megyétől elrendelt új biztonsági intézkedések, amelyek a nagyon tevékeny és tiszteletreméltó gróf Széchényi Ferenc főispánsága alatt már is sok jót eredményeztek, végre mégis egészen megszüntetik a bajokat. Az ilyen pásztor ruhája durva vászoningből és széles gatyából áll, amely zsírral átitatva kemény és piszkos fehér színű. A ruha bezsírozásának az a célja, hogy tartósabbá tegye és megakadályozza, hogy férgek tanyázzanak benne, egyúttal megvéd a rovarcsípés ellen. Akármiért csinálják ezt, addig nem váltják, amíg darabokban le nem szakad róluk. Lába gyapjúkapcában bőrtalphoz van szíjazva egészen úgy, ahogyan Vandcrkcmp hit-