Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

uradalmi épületben az egyik számtartó lakik. Köröskörül nagy számmal apró házak. Úgy látszik a jó háziasszonyt értesítették jöttünkről, mert ebéddel fogadott. Jó falusi ebéd volt: zöldségleves, főtt hús, az elmaradhatatlan savanyúkáposzta, egy üveg idevaló, de a vendégek kedvéért a szokottnál jobb bor. Ebéd alatt főleg magyarul folyt a társalgás, de irántam való figyelemmel néha idegenre fordították a szót. Ebéd és fekete után kocsin bejártuk a házigazdánk lakása körül a birtokot és a bélavári erdőn keresztül hazatértünk. Űtközben egy kis völgyben megálltunk és megnéztük Festetics gróf egyik méhesét. Több is van neki különféle helyeken. A méhész a szomszédos házban lakik. A ház, amilyen szegényes volt, annyira ragyogott a tisztaságtól. Bútor kevés volt benne, de az ágy magasra volt rakva ágyneművel, amelyet éjszakára a gyerekek számára leteregettek. Egy egyszerű szövőszék, amelyen az asszony éppen durva vásznat szőtt és a homorú csempéből rakott magyar kemence majdnem megtöltötte a szobát. Az asszony felügyelete mellett a méhek kúpos méhkasokban egy négyzetalakú üres terület körül vannak elhelyezve zsuptető alatt. A szép számú méhkas közül a legnagyobb néha mázsát nyomott állítólag és megért legalább 60 forintot. (496-505.) A bélavári erdő, amelybe most beléptünk, egyike Magyarország legszebb erdeinek. A Dráva mellett terül el és nagy részében főleg különféle tölgyfajokból áll, vegyesen más erdei fával, leginkább bükk- és juharfával. A legpompásabb fapéldányok, amilyeneket csak láttam. Ezernyi tölgyfa, gyökere fölött több mint hét lábnyi átmérővel, ugyanazon vastagságban 30-40-50 lábnyi magasra nyúlik minden ág nélkül a legegészségesebb állapotban. Ezekben a félreeső erdőkben az épületfának nincs nagy értéke. A legnagyobb fának törzse szanaszét hever a földön, ahogyan a vihar kidöntötte. A korhadó anyagból az erdő új erőt kap. A fát fejszével vágták s így a gyökerek felé néhány lábnyi fa veszendőbe megy. A tulajdonos terv szerint gyéríti az erdő széleit és így az utóbbi hatvan év alatt a szántóföldet jól megszaporították. Az erdő' körül még láthatók a széles sávok, ahol kidöntötték a fákat részben fejszével, részben tűzzel. Az utóbbi helyeken a megszenesedett fa és gyökér néhány lábnyira itt is, ott is kiáll a talajból. Az udvarmester engedélye nélkül fát senki sem vihet ki. Az erdő egyes részeit most évenkint kimért mennyiségben rendszeresen vágják. A levágott fát feldolgozásra elszállítják. Csurgón sok mesterember foglalkozik feldolgozásával. Egy erdőszéli faluban tizennyolc család felesben dongadeszkát hasogat. Sokkal több hordó készül itt, mint ami az uradalom szükséglete. Azért a feleslegest eladják vagy a parasztok viszik el borért. Egy másik jövedelmi forrás a makk és a gubacs. Cserzés céljaira sok ezer forint bevételt jelent. Általában a kereskedők vásárolják, akik összegyűjtetik az erdőben, aztán messze piacokra szállítják, Ausztriába és a szomszédos országokba. Ennek a kiviteli cikknek mennyisége egész Magyarországon évenkint 200 000 mérőre emelkedik. Az erdők jelentősége azonban mindenekefelett abban áll, hogy nyáron a perzselő hőség ellen legelőül szol-