Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

ellenében minden paraszt szerezhet engedélyt és olcsó pénzen megtoldhatja asztalát. A gróf birtokán partra szálltunk. Először egy nagy rcten hajtattunk át, majd egy falun keresztül, amely jellegzetes Magyarország ezen vidékén. A vályogházakat nem rendes zsupptetővel fedik, hanem egyszerűen szalmával takarják le s a szalmát dorongokkal rögzítik. A házak és udvarok kerítése nádból készül. A harang meg galambducszerűen cölöpre tett házikóban van. Azután gyönyörű vidéken mentünk keresztül. Jobbról-balról szőlő, tele virágzó gyümölcsfával. Távolról láttuk a tavat és a túlsó parton azokat a hegyeket, amelyeknek egyikén és másikán már jártam. Ez a szőlő gróf Hunyadyé. Az általa ültetett sok élősövénykerítés angol megítélés szerint az egész vidéket kedvesebbé teszi. A parasztok a szőlő kitakarásával foglalkoztak. Körülbelül egy óra alatt elértük Kereszturt, a Festetics-család ősi tartózkodási helyét, amely egészen a tó partján áll. A bivalyokat, amelyeknek kedvéért jöttem, erre a birtokra a jelenlegi gróf nagyatyja telepítette. A grófnak előbb négy bivalycsordája volt, de csak ezen a birtokon váltak be. Ez a gazdaság nagyon alkalmas mocsaras talaja miatt. A bivaly ugyanis akkor érzi magát legjobban, amikor nyakig a vízben fetreng s ott gyékényt meg durva füvet szedeget. A keresztúri csorda jelenleg 45 tehénből, 15 borjúból és néhány bikából áll. A bivalytej tápláló, de könnyű és hasonlít a szamártejhez. A belőle készült sajt nem kellemetlen. Ezek az állatok feltűnő erővel bírnak, de nehéz velük bánni, mert nagyon engedetlenek, ha vizet látnak. Egyszer az itteni csordának két bivalyökre átúszta a Balatont olyan helyen, ahol a víz legalább fél mérföld széles és üres szekeret is húzott maga után. A gróf néha nagyon különös célra használja őket. Keszthely mellett van egy melegforrás, amely egy tavat táplál. A tóból csatorna vezet ki. A növényzet fejlődése és az iszaplerakódás oly rohamos, hogy eldugulással fenyeget. Azon esetben a szomszédos nagy rét víz alá kerülne. Sokáig nagy üggyel-bajjal járt ennek a csatornának rendbentartása. De most nem kell semmi mást tenni, mint belehajtani a bivalyokat. Az állatok hol előre, hol hátrafelé mozognak benne és kitépdesnek és letaposnak mindent, ami idővel eltöltené a csatornát. A bivalyok fejése egy gulyásra van bízva, ki a gróftól kapott legelő és téli takarmány ellenében minden tehén után évenkint 20 font vajat köteles beszolgáltatni zsír alakjában. Minden egyéb az övé. A bivalyborjú húsát dicsérik, sőt marhahús gyanánt a bivalyhúst is árulják, de nem sokat ér. Ezek az állatok eredetileg melegebb országok lakói, de tökéletesen meghonosodtak Magyarországban és Törökországban. Jóllehet egyáltalán nem tartoznak a szorosan vett gazdasági állományhoz, számuk Magyarországon és Erdélyben mégis 70 ooo-re rúg. (426-432.) Estefelé visszatértem Keszthelyre. Boldog voltam, hogy ép bőrrel megint otthon lehettem. A Balatonon ti. viharba kerültünk s a kaland majdnem úgy végződött, hogy az ejtszakát a nádas vadonban töltjük. Míg az eshetőségeket mérlegeltük, balról az egész környéket lángokban láttuk. A nagy lápos területet meggyújtották, hogy a durva és buja növényzetet megsemmisítsék. Ez rendes