Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

Visszatérőben több házba benéztünk. Szerény külsejük és kis méreteik ellenére belül tiszták. Bútorzatuk közé tartozik a négyszögletes, belül homorú vörös cserépből rakott, gulaalakú kis kemence. A közönséges magyar kemence mind ilyen. Vendégszerető házigazdánk lakása fölött egy szikla meredezik, amely érdekes külsejével nagyon lekötötte figyelmemet. A hegy, úgy látszik, ugyanazon lávából van, amelyet már a Badacsonyon észleltem. Ezt látni is lehet a ház alatt meg fent a sziklafalban egészen a tetőig, ahol egy váromladék áll. Különösen itt fenn tűnik ki, hogy a láva rétegszerűen elterült. Ezt a lávatömeget majdnem függőleges irányban végighasítja egy több lábnyi szélességű ér. A zöld kőhöz hasonlít, szép kristályos és közepén vízszintes oszlopsorra oszlik. Szélei felé sokkal töredezettebb és kevésbé tömör, érintkezési felületein tisztán látható hatással volt a homokkőre, mert keményebbé tette és bizonyos fokig saját szövetszerkezetét nyomta rá. Milyen összefüggésben van ez az imént látott két elszigetelt hegy tulajdonságaival és melyikük tulajdonítható vulkanikus folyamatnak, annak megállapítását másokra bízom; csak azt említem meg, hogy éppenséggel nem vagyunk olyan messze attól a móri vidéktől, ahol a lakosság nemrég annyit szenvedett a földrengéstől: hiszen a múlt nyáron hétről-hétre heves földlökéseket éreztek, amelyeknek mindig is ki vannak téve. Ezt a körülményt szem előtt kellene tartanunk, valahányszor azon lehetséges tényezőkön gondolkodunk, amelyek a vidék jelenlegi külsejének kialakításában közreműködtek. Ez a külső mindenesetre feltűnő: a szép számban látható hegyek elszigetelten állnak; rajtok a zöld kő családjához tartozó, teljesen lávajellegű sziklapalást, amely meredeken esik le minden oldalról; a sziklás rétegnek az alapja rendesen homokos tufa beleágyazott salakkal; és ez utóbbi egy esetben egy olyan fallal van kettéosztva, mely nagyon hasonlít a hegyek palástját alkotó anyaghoz; ez a fal viszont ott, ahol az általa kettészelt tufával érintkezik, jellegében elváltozott: vajon mindezekből a jelenségekből nem lehetne-e valószínű következtetést vonni ezen hegyek keletkezésére nézve? Vagy legalább nem kell-e elfogadnunk annak a lehetőségét, hogy ezek a hegyek azon vulkánikus fennsíknak megmaradt töredékei, amelyet a természetben fellépő megrázkódások elsodortak és az időnek évezredeken át dolgozó vasfoga porrá őrölt? Amikor elhagytuk Szigligetet, házigazdánk hozzánk ült a kocsiba, mert Szent-György-hegyi szőlőjébe akart elvinni. Ez a hegy nagyon híres a boráról, és az út csak rövid kitérőt jelentett. Ott egy kis nyaralót találtunk, amelynek tornácáról elragadó kilátás esett a Balatonra. Ragyogóbb és mosolygóbb képet nem lehetne festeni annál, amely közöttünk és a víz között elénk tárult. A szőlőborította szelíd lejtő, a zsenge hajtások üde lágy zöldje, a szilva- és cseresznyefa tiszta fehér virágja és a szőlőkben seregesen álló barackfák piros színpompája olyan tarka képbe olvadt össze, hogy azt a szüret szépségei alig múlhatják felül. Gazdánk telehúzott egy palackot legjobb borából és elénk tette. Poharazás közben elmondta azt a sok gyönyörűséget, amellyel az ősz kedveskedik, amikor a nyaralónak minden zuga megtelik