Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

Eredetileg azt terveztem, hogy Becsből Velencén, Milánón és Párizson át térek vissza Angolországba. A legújabb dél-franciaországi események azonban halomra döntötték tervemet. Várnom kellett. A várakozás idejét arra használtam fel, hogy újra ellátogattam Magyarországra. Ez az ország már régóta vonzott. Érdeklődésemet tehát újabb tapasztalatokkal akartam kiegészíteni és 1815 április havának elején elhagytam Bécset. (327-328.) Utazásunk folyamán egy másik postakocsival találkoztunk és a szokásnak megfelelően lócsere történt. A vidék egyhangúsága megszűnt, az út jó. Fiatal, de már árnyékadó gesztenyefasorok között mentünk. Jobbrólbalról szépen művelt földek, virágzó gyümölcsösök között meghúzódó falvak váltakoztak egyre. Az est készült leszállni és tíz óra elmúlt, amikor Sopronba értünk. A vendéglő, amelynél megálltunk, nem volt a város falain belül, hanem egy alacsony házakból álló nyílt utcán, amely a város jelentékeny részét körülveszi. Rövidre szabott itt-tartózkodásomban másnap reggel körsétát tettem kizárólag azért, hogy ennek a helynek külső képét lássam. A falakon belül az utcák szűkek, a házak öregek, a kapuk egyáltalán nem feltűnőek. A templomokban sok az aranyozás és ereklye. Ez a város a rómaiak idejében Sopronium volt. Jelenleg 12 000 lakosa van. Az országban inkább finom, bár szerény keretekben mozgó vászongyártásáról híres. De van itt üveggyár is, cukorfinomító és hamuzsírüzem. Azonban legnagyobb fontosságát piaci helyzetének köszöni Sopron, mert a magyar mezőgazdaság termékeit közvetíti Ausztria felé. Gabona- és marhavásárai igen népesek és az évenként itt eladott sertések száma nagyobb, mint bárhol másutt. Ezek nem származnak tisztán magyar tenyésztésből, legtöbbjét a török határvidékről hozzák és csak ezekből 80 000 darabig emelkedik az évi eladás Sopronban. A város megyeszékhely és Sopron megye híres borairól. Mivel a megye földje kelet felé sík, és három hegyvonulat szakítja meg, azért talaja igen változatos. Bőven terem benne rozs és búza meg mindenféle gyümölcs. Azonkívül szén és mész legértékesebb természeti kincsei. Az a kép, amelyet Bredetzky rajzolt a város lakóiról, nem nagyon hízelgő. A vegyes lakosság magyarokból és németekből áll. A szerzőnek - úgy látszik - némi kétségei vannak a nők józansága tárgyában. Azt mondja, hogy ,,a soproni fiatal nők csak kevés örömöt találnak a természet szépségeiben", és hogy ,,ő még soha sem látott olyan helyet, ahol a szép nem kevesebb örömét lelné kertje gondozásában vagy a virágok ápolásában. Ehelyett túlságosan sokat tartózkodnak otthon és mint az majdnem minden polgári házban szokás, legszívesebben borkiméréssel és bortöltögetéssel foglalkoznak. Hogy