E. Takács Margit: Csikász Imre (1884–1914) Emlékkiállítás (Veszprém, 1964)

1884. május 9-én született Veszprémben, az akkori Hosszú (ma Jókai) utca 948. szám alatt. Apja Csikász Imre kékfestőmester, anyja Veledics Mária. A sokgyermekes kisiparos ezekben az években éli meg a nagy törvényszerűséget, hogy munkáját lassan feleslegessé teszi, kenyerét elveszi a fejlődő gyáripar. Gyermekei közül egyet akar taníttatni, többre nem is képes, s a család egyetértésben, a testvérek irigysége nélkül küldi Imrét 1894-ben a piarista gimnáziumba. Az első év csupa balszerencse, ismételnie kell. Ugyanez történik a második osztályban, amelyben még rajzból is megbukott. Igazgatója, Laczkó Dezső már látta, hogy ez a gyerek nem szorosra zárt számok és betűk világába való. Tanácsára a szülők Fehér Sándor faszobrászhoz adják inasnak. Nem véletlen választás ez: a gyászos gimnáziumi eredmények fő oka a pad alatti farigcsálás, mintázás ablak-gittből, — csupa útmutató játék. Az inasévek műhelysöprögetése sokáig nyomasztó emlék, de első „komoly" műve, egy faragott képkeret is eközben készül, 1897-ben. Mestere ugyanebben az évben Budapestre költözött, s inasát magával vitte. A főváros a kisinas életében annyit jelentett, hogy a műhely mellett iparostanonciskolába járt, s már pontosan tudja, mit akar, amikor tizenhétéves korában megkapja ai segédlevelet. Természetesen továbbtanulni, nem iparos szinten. Szeretne beiratkozni az Iparművészeti Iskolába. Apja ekkor már nem él, özvegy édesanyja, aki kicsi vegyeskereskedésből próbálja fenntartani a népes családot, kölcsönt vesz fel fia taníttatására. A felvételi vizsga körülményeit Csikászné asszonylányához írt leveléből ismerjük (1901 szeptember): „Valami kedvezőt is írhatok Imre felől. Mikor beiratkozni ment, azt kérdezte tőle a tanár, hogy miért akar beiratkozni? Ö azt felelte, kedve volna, a tanár azt válaszolta, csak el ne menjen a kedve! Persze, ő nem járt négy gimnáziumot, mint a többiek, felvételt tett rajzból és mintázásból. Hétfőn volt és olyan jól sikerült a vizsga, hogy nemcsak elsőbe, hanem mindjárt másodikba vették fel. Hála Isten, a négy évből három lesz. Imrére is nagy előny, énrám is rámsüthetne már a nap."