E. Takács Margit: Csikász Imre (1884–1914) Emlékkiállítás (Veszprém, 1964)

rapította a gyűjteményt. A hagyatékot pedig 1924-ben, az édesanya halála után majdnem teljessé tette a Csikász-család örök letétje. A muzeum 1945-ig mindezt a Csikász-emlékszobában állította ki. 1930-ban megjelent a Veszprémvármegyei Múzeumegylet Közleményeiben Ribó Zoltán Csikász-életrajza. Pontos adataival ma is legértékesebb forrásmunka Csikász életpályájával kapcsolatban. Értékelését sokszor torzítja erősen szubjektív baráti szeretete és feltételnélküli rajongása. Az az óvatosság pedig, amire Laczkó intette Ribót kéziratának első olvasásakor, sokszor hagy homályban fontos mozzanatokat. „A Horniggal kapcsolatos zavarokra ne térjünk ki. Hagyjuk meg az olvasót abban a hitben, hogy kapcsolatuk mindvégig ideális és zavartalan volt." 1932-ben a Laczkó alapította Csikász Emlékbizottság emléktáblával jelölte meg a művész Hosszú utcai szülőházát. Még ugyanebben az évben meghalt a tudós geológus múzeumigazgató és az életrajzíró barát, Ribó Zoltán is. Halálukkal úgy tűnik, mintha Csikász Imre emléke is feledésbe merülne. A felszabadulás után még ritkábban találkozunk Csikász Imre nevével, egyedül Kampis Antal szép elemző cikke szól érdemben róla és műveiről a „Művészet" hasábjain. Egy generációval később már nem egyes személyek, hanem a veszprémi Bakonyi Múzeum feladata, hogy az őrizetére bízott hagyatékot és az alkotót bemutassa, megismertesse az utókorral. A háború által megrongált hagyaték restaurálását László Péter szobrászművész végezte, az alkotásoknak kijáró kegyelettel. Az emlékkiállításre készülőben sikerült új szerzeményekkel bővíteni a Bakonyi Múzeum Csikász-gyűjteményét és értékes adatokkal, dokumentumokkal bővíteni ismereteinket Csikász Imre életpályájával kapcsolatban. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik segítették munkánkat. Külön köszönet illeti Veszprém város Tanácsát, amiért célkitűzéseinket magáévá téve, lehetővé tette az ötvenéves évforduló méltó megünneplését. — 40 —