E. Takács Margit: Csikász Imre (1884–1914) Emlékkiállítás (Veszprém, 1964)

Máskülönben minden jól menne, csak a remélt „dohány"-termésem ne lenne a püspöki szarkofágba temetve ..." Négyezer korona előleget vett fel a szoborra, amikor a 105 cm magas gipszmintát megküldte Óvári Ferenc képviselőnek, a szoborbizottság elnökének. Ezt a szobrot a veszprémi múzeum őrizte, azonban a második világháborúban helyreállít hatatlanul tönkrement. Szerencsére kitűnő fénykép maradt fenn róla. A terpeszállásban álló, talpig vasba öltözött, hatalmas erőt sugárzó férfialak egyaránt megfelel a népi mondák és a hiteles magyar történelem Kinizsijének. Ha hozzágondoljuk, hogy a tervek szerint négyméteres nagyságban, bronzba öntve került volna köztérre, bizonyos, hogy egyik leghatásosabb történelmi emlékszobrunk veszett el benne. Óvári Ferenc 1914 februárjában írja özvegy Csikásznénak, hogy megtekintette elhúnyt fiának Kinizsi-szobrát (a nagy figuráról van már szó), s igen kezdetleges állapotban találta. Jelzi, hogy azt Sámuel Kornél, Csikász jó barátja és munkáinak ismerője fogja az eredeti tervek szerint befejezni. Mint tudjuk, Sámuel 1914 szeptemberében elesett, első képzőművész halottja volt a világháborúnak. 1915 elején, halála után ki is állították Kinizsijének gipszmintáját, Alexander Bernát szerint ez „Csikász művének átdolgozása, vagy helyettesítése" volt. A nagy figurához ő sem tudott már hozzákezdeni. A közelmúltban került elő Rajki István szobrászművész Laczkó Dezsőhöz írott levele, melyben 1915 februárjában felajánlja, hogy Csikász és Sámuel munkáját befejezi. Erre azonban a súlyosodó háborús helyzet miatt már nem kerülhetett sor. 1912 végén Budapestre költözik Csikász Imre. Két átmeneti műterem után (Andrássy út, Arady utca) a Százados úti Művésztelep lakója lesz. Ez vált utolsó műtermévé. Itt folytatta a Kinizsi-szobrot, s a megenyhült püspök újabb megbízására márvány-kapuzatot tervezett a veszprémi Károly-templomhoz. A két román oszlopból induló kapu gazdag fonatos és indadíszeivel tatai vörösmárványból készült. Fölötte, a textilhatásúan megmunkált, márvánnyal fedett oromzati falon faragott H. K. monogramm és a bojtos biborosi kalap látható. Ribó szerint a kaput 191.3 nyarán maga Csikász faragta márványba, Darnay-Dornay és más visszaemlékezők szerint csak a tervrajzokat készítette hozzá. Név, vagy betűjelzése nincs. — 34 —