Rainer Pál (szerk.): Veszprém megye egyházi élete a középkorban (Veszprém, 2009)

VESZPRÉM MEGYE VILÁGI EGYHÁZAI

BALATONCSICSÓ-SZENTBALÁZSI TEMPLOMROM Szentbalázs XII. században épült temploma keletek, kisméretű, egyhajós, kívül egyenes, belül íves szentélyzáródású épület volt, középvonalában a szentély alatti, sziklába vágott, boltozott kriptával. A hajó északi oldalához mellékkápolna kapcsolódott. A XIII. században a templomot nyugat felé kibővítették, olyan módon, hogy az újonnan épült, az eredetinél szélesebb rész lett az új hajó, az egész korábbi templom pedig a szentély. Az új hajó nyugati végében kegyúri karzat, felette kétemeletes torony épült. A gótikus (XV. századi), pálcatagos bélletű, kőkeretes bejárat a toronyaljon keresztül nyílott. 1962-ben a romok közül töredékekben előkerült a későgótikus-korareneszánsz pasztofórium. Az 1333/1335-ös pápai tizedlajstrom összeírásakor papja és káplánja is volt. 1550-ben még működő plébánia, de később a török alatt a faluval együtt elpusztult és nem épült újjá. Az 1930-as években a romot lakták, s ennek megfelelően kisebb mértékben alakítottak rajta. Feltárását 1970-1971-ben Cs. Dax Margit régész vezette. (Irodalom: Rómer Flóris 1860, 181.; Békefi Rémig 1907, 178, 179. 69. ábra; Darnay-Dornyai Béla et al. 1963, 164-166.; Koppány Tibor 1963, 87. nr. 5. [Balatoncsicsónál említi]; MRT 1. 1966, 150-151. 45/6. lelőhely; Dax Margit: Régészeti Füzetek, Ser. I. No. 24. [1971] 79. nr. 114., Ser. I. No. 25. (1972) 84. nr. 166. [Balatoncsicsó-Szentbalázsként szerepel!] ; Koppány Tibor 1972/a, 234. nr. 109.; Guzsik Tamás 1979, 20. nr. 92.) BALATONFŰZFŐ-MÁMA, SZT. LÁSZLÓ-TEMPLOM ROMJA A Szt. István királytól a veszprémvölgyi apácáknak adományozott Máma birtok egyházát 1296-ban említette először oklevél, mint Szárberény leányegyházát. A XII. századi, egyhajós, egyenes szentélyzáródású, déli bejáratú, keletek épület a legáltalánosabb Árpád-kori falusi templomtípus. Északi oldalához 1702-ben sekrestyét toldták hozzá. 1410-ben ugyan már plébánia volt, de még mindig Szárberény filiájaként működött. A török hódoltság után 1702-ben helyreállított templom 1761, 1779 táján még működő egyház volt. Nyugati oromfalát és déli falának egy részét 1932-ben bontották le, s kőanyagát beépítették a közvetlen közelében ekkor megépült új templomba. Régészeti feltárását 1963-ban Czeglédy Ilona régész vezette. A helyreállítást Koppány Tibor építészmérnök tervezte. (Irodalom: Rómer Flóris 1876, 30.; Békefi Rémig 1907, 76, 77. 19. ábra; Koppány Tibor 1963, 88. nr. 8.; Sz. Czeglédy Ilona-Koppány Tibor 1964/b, 141-160.; Koppány Tibor 1967, 135. nr. 97.; MRT 2. 1969, 46. 7/2. lelőhely; Guzsik Tamás 1979, 6. nr. 17.; Rainer Pál 2002, 111-112.) Balatonfűzfő-Máma, Szt. László-templom, XLIL—XVL. század (makett). DÖRGICSE-ALSÓDÖRGICSE, BOLDOGASSZONY-TEMPOM ROMJA Az először 1251-ben szereplő Alsó- vagy Boldogasszonydörgicse századokon át - az Árpád-kortól a XVII. századig - a (székes)fehérvári prépostság birtoka volt. A XIII. század derekán épült keletek, egyhajós, egyenes szentélyzáródású temploma, nyugati végében a kegyúri karzatot is magában foglaló, téglalap alaprajzú, a hajóval azonos szélességű, háromemeletes toronnyal. A bejárat a hajó déli oldalán nyílott. Idővel a torony külső sarkait, a szentély sarkait és a hajó délkeleti sarkát támpillérrel erősítették meg. Ekkor épülhetett a szentély északi oldalához kapcsolódó sekrestye is. A XIV. század