Rainer Pál (szerk.): Veszprém megye egyházi élete a középkorban (Veszprém, 2009)
A VESZPRÉMI PÜSPÖKI SZÉKHELY
Magyar nyelvű vitézi ének Beriszló Péter veszprémi püspök, horvát bán török ellenes harcairól, 1520. Szabatkay Mihály: CANTIO PETRI BERIZLO Mind ti népek bánkódjatok pispek veszedelmén, Mert tudjátok míg isten segélé az ő jó szerencséjét, Nem uralkodék terek császár soha az ő fején. Im látjátok, ellenségit sok helen meggyőzte, Terekeknek sokaságát rólatok elízte, Mellettetek megholtat ingyen ő nem nézte. Kitek tudja itthon ölvén az ő sok költségét, És koroskínt mindenféle nagy gondviselését, Mert az tívi ő fejében ő megőszőlését. Hadakozó soha nem nyér egy viadalban es, Ha nem lészen igaz-hitő még az nyereségben Vagy tisztaság kivel nincsen akár mikoron is. Az szót mondja szandsák-vajda az ő fogságában: "Jaj! hogy veszek, szégyent vallék én bátorságomban, Egy pap miatt nagy kárt vallék én vajdaságomban. Én nem valék igaz hitő szegín horvátoknak, Sok rabolást én is töttem az ő velalokban, Azért fogván tart most engemet egy haragos pap-bán. Lám nincsen most mi engemet megszabadítana, Menthet isten, ha mikor-e? azt megtudhatnája, És én reám ő szemeit vajha fordétanája. De ha engem ő ezúttal itt meg nem segíllend, És innejten ez fogságból engem ki nem viend, Többé néki nem hiszek ha itt elfeledend. Én ki valék Szendörőben egy haragos nagy bán, Sokat dúltam mindenfelé az én lovam hátán, Azért fogván tart most engemet egy haragos pap-bán. Szeretném azt, ha engemet magyarok nem látnának Bátor inkább az fogságban itten levágnának, Az angyalok mennyországba ottan ragadnának. Az sem csoda, hogy én vagyok most itt nagy fogságban, Mert lakozik nagy sok isten az Magyarországban, Kik segítték az pap-bánt az ő bánságában. Bátorsággal ők segíllik és nagy nyereséggel, Tisztességgel, vitézséggel, pénzzel és hévséggel, Avagy peniglen terek vajdáknak az önnen fejekkel. Ahol vínak ő huszári, ott vígan osztoznak, Ö szolgái az marháért csak meg sem bántatnak, Gyakor helen vígan laknak, mind magyaról szóllnak. Tegetlen ím az patyolatot mind kopjával mírék, Némel terekek fa tetejéről azt orozva nízék, Nem merinek leszállani, mert ők az Kevés kár nekil nem lehetnek zegén keresztények, De meghalának immár kétszer oly nagy sok terekek Siralmas mast Terek országban az ő énekek. Kenyeregjönk az úristennek mi mind fejenkínt, Hogy ne hagyjon terekeknek dúlnia koroskínt, Bátorítson viadalhoz minket mind fejenkínt. Ez éneket ezerötszáz tizenöt esztendőben, Szabatkay Mihály szerzé egy nagy jó kedvében, Egy Szent Gyergynek innepének nemes kezdetében. (Irodalom: SziládyÁron 1879. 336-344.) OKLEVELEK 1079 Guden, Szt. László király vitéze — a király engedélyével— végrendeletében Paloznakon birtokot adományoz a veszprémi Szt. Mihály-egyháznak. A legkorábbi hazai magánoklevél. (Érseki Levéltár, Veszprém: Vk. m. lt. - Paloznak 2.) Színes fénykép. (Irodalom: Gutheil Jenő 2007, 21-22. nr. 2.)
