S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

Németek viselete

használatával kímélték, védték. Alsóruháikat hamulúggal, szapumosással tisztították. A szoknyákat összecsavarva, alul-felül összekötve és felakasztva tették a szekrénybe, míg az ujjasokat két ujjukat jobbról-balról egymásra hajtva, majd alsó részüket a felsőre fordítva egymás fölé helyezték el a sublótok fiókjaiba. A kendőket, kötényeket azonos hajtás mentén hajtották össze mindig és tették egymás fölé a szekrények polcain, ugyanígy az ingeket is. Az alsószoknyákat, férfi bőgatyákat ráncba szedve, öszszekötve szegre akasztották a szekrényekben. A posztóból készült együttesek vállfára kerültek. A szépségideál a széles, kerek csípőjű, leszorított felső testű asszony, leány volt. 88. kép: Magyarpolányi lány — 1930 kö- Ennek a formának kialakítását szolgálta r

ül több mint egy évszázadon át a teljes viselet. A csípő formáját több-kevesebb alsószoknyával érték el, felső testüket pedig szoros mellényekbe, ujjasokba préselték, derekuk karcsúságát a réklik belsejébe varrt, s ott feszesre kötött pertlivel szabályozták. A szűkké vált ruhákból mindig kiengedhető volt annyi, hogy a mindent elfedő kötények mögött ez ne lehessen látható. A falvak női viseleteit összehasonlítva, nagyszámú azonosságok, ugyanakkor jelentős különbözőségek egyaránt megfigyelhetők. Ami különösen szembetűnő, a korszaktól függetlenül, a szoknyák hosszúsága. Az úrkútiak, bakonyjákóiak, kislődiek rövidebb szoknyákat viseltek a városlődieknél, tótvázsonyiaknál, a magyarpolányiak pedig a hidegkútiaknál. A szabásvonalakat tekintve mutatkozik a legtöbb egyezés, de ez az anyagféleségek esetében is helytálló. A bakonykoppányiak, bakonyszücsiek, nagyteveliek ünnepi alkalmakra másoknál jobban kedvelték az élénk, nagy mintájú kelméket, a magyarpolányiak pedig kisebb ünnepekre a különösen élénk színeket, bár a sötét alaptónus az ünnepek nagyságával mindenhol arányosnak mondható, ugyanígy általában a kendők anyagának súlyossága, finomsága is. A díszítettségben fedezhető fel a legtöbb, egy-egy közösséget leginkább jellemző, egyéni vonás. A bakonynánaiak pl. kiemelten alkalmazták a zámedlit, az olaszfalusiak a zámedlivel díszes betéteket és díszgombokat, a nagyesztergáriak a csipke csíkokat, díszgombokat, szalag rátéteket, a bakonyoszlopiak a díszgombok mellett csak a zámedlit, stb. különösen az 1920-as évektől. A különbözősé-