S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)
Németek viselete
kendőt is felköthettek. A fekete kendők lehettek magukban mintás selymek, széleiken hullámvonallal díszített szövetek. Ilyen összetételű öltözetet vettek fel gyászmisére, de teljesen fekete szövetből varrottat Pulán a Szentségimádásra is. A mindenszenteki mise ruházata ugyancsak fekete szövetből készült, hozzá a kendő pedig fekete magában mintás selyem vagy fekete-lila mintás selyem volt. Gyászt jelzett a fekete alapon fekete koszorús duplaselyem kendő is. Az elhunytakat általában feketébe, vagy legalábbis sötét szoknyába, réklibe öltöztették. Előfordult, hogy a fekete menyasszonyi ruhát adták rájuk. Tótvázsonyban cipőt is húztak a lábukra, derekukra pedig szorosan kasmír kendőt kötöttek, mert „nekik nagyon tüskés úton kellett végig menni, amíg a mennyországba jutottak". 73 Magyarpolányban a fiatal halott lányt fehér gyolcs vagy világos színű fiókon szoknyába temették el. A férfiakat általában fekete ünneplőbe öltöztették. Gyermek viseletek A gyermekek niháztatásának elvi jellemzői azonosak voltak a magyar közösségekével. Négy esztendős koruk alatt a felsőrésszel egybe szabott szoknyát ad84. kép: Arnhoffer Pálné Bayer Anna Jó- 85. Fiúgyermekek szoknyában, kalappal zsef nevű fiával Veszprém, Dózsaváros — Városlődön — 1930-as évek 1905 körül