S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)
Németek viselete
Karton: piros alapon dőlt csíkozású, piros-tarka mintájú, fekete fehér mintás, fehér alapon piros mintás, piros alapon virágos, kék, vagy piros alapon makk mintás, fekete alapon kék virágos, fekete alapon fehér karikás, lila-kék csíkos, fekete alapon fehér mintás, piros, fehér vagy kék alapon pöttyös. Barhent: fekete-kék mintás, fekete-fehér mintás, sötétkék. Delén: fehér, fehér magában mintás (szíves), fekete alapon fehér pöttyös Bársony: kék, barna, fekete. Lyster: sötétkék, zöld, fekete. Fiókon: fehér, piros, sötétkék, zöld, fekete, kék alapon virágos, rózsaszín, fehér alapon kék-tarka, sötétkék alapon fehér-piros virágos, fehér alapon kék vagy zöld virágos, fekete-fehér mintás, világoskék, fekete alapon fehér mintás, sötétkék alapon 58. kép: Magyarpolányi lány —1930 tókék pöttyös, zöld alapon piros virágos. ru ^ Panama (Városlőd): pepita, piros, kék, fehér. Szatén (marokin): zöld, fekete, kék sötétkék beleszőtt csíkokkal. Ripszselyem: fekete. Kötények Ritka kivételtől eltekintve minden ruhához kötényt hordtak, hiszen a szoknya elején lévő hasítékot vagy a rékli esetleg egyenetlen alját ezzel takarták el. Munkában nagyobb méretű volt a kötény, egészen a csípőig hátranyúlt, ezeket hívták konyhakötényeknek. Fehér vászonból és egyszínű, kék vagy fekete kékfestőből, többnyire házilag varrták meg. 1920-30 között egy másik változatot is készítettek munkakötényként, ezt melleses vagy melles köténynek mondták, deréktól felfelé a rávarrt és a mellet takaró, négyzet alakú részéről, amit egy széles pánttal nyakukba akasztottak, majd a kötényt derekukon hámi bokorra kötötték. A félünnepi és ünnepi ruhákhoz kétféle színt: a feketét és a fehéret alkalmazták. Alapanyagként a klottot, a selymet, szatént, lystert, fényes szatén kartont és a fehér patyolatot vagy gyolcsot használták. Magyarpolányban kék-piros cérnaszegésű, világoskék vászonból is készítettek kötényt, ami az egyik legrégebbi típust, a kékfestő vásznat jelenti. Ezek a kötények 70-90 cm szélesek voltak, így a szoknyákat az elejükön levő sima felülettől eltekintve látni engedték. A legrégebbi típusú kötények az 1920-as évekig egyetlen téglalapot alkottak, amelynek felső végére a szélétől 10-12 cm-re rávarrták a kötőt és a kötény két
