S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

Németek viselete

Barhent: a fiatalok az élénk mintájúakat, az idősek a sötét színűeket kedvelték: kék-fehér pepita, piros tarka, fekete-fehér mintás, barna-fehér, vagy piroskék négyzethálós mintájú, fekete-fehér pettyes, fekete alapon szürke négyzethálós, fekete-fehér mintás, fehér négyzethálós, kék-piros. Panama: általában egyszínű volt, fehér, krémszín, stb. Szoknyából kevesebb volt mindenkinek, mint ujjasból, ugyanis azonos szoknyához különbféle, esetenként 2-5 ujjast is viseltek. Az anyagi lehetőségektől függött, hogy ugyanazon szoknyához hány ujjast hordott valaki. A tarka szoknyák, ha kifakultak, elvékonyodtak, akkor még alsószoknyaként tovább viselték őket. Idős korban pedig a fiatalon hordott, élénk színű, tarka szoknyákat alsószoknyaként hordták el. A szoknyákat nagyon szerényen díszítették. Az aljukra 2-4 keskeny, vagy kissé szélesebb (1-2.5 cm) hajtást varrtak, de díszítették körben rávarrt mintás selyemszalaggal, zsinórral, vagy 3-5 sorban rávarrt fehér farkasfoggal. A szövet-, selyem-, kasmírszoknyákat csak levant hajtással, esetleg rávarrt zsinórral ékesítették, míg a vékonyabb anyagból valókra egyéb díszítmények is felkerültek. Hosszuk bokáig ért, majd az 1920-as évektől rövidülni kezdett és a lábszár középig érő forma állandósult, de itt eltérések figyelhetők meg az egyes falvak között. Ujjasok Mind színükkel, mind díszítettségükkel, mind pedig figyelemreméltó számukkal nagyban hozzájárultak a különbféle ujjasok az öltözetek pompájához. A vizsgált időszakban három típus különíthető el: a vastag anyagból varrott majkó (pajkó, Maiké), és változatai (Jopel), a vékonyabb szövetből és egyéb anyagokból való rékli (Rekele, Röpel, Troppröpel, testálló vagy testi álló) és a vastagabb szövetből, valamint vékonyabb anyagokból egyaránt elkészített blúz (lebbes, vagy röpülős rékli). E háromféle ujjas nem csupán anyagában, hanem szabásában és viselési módjában is eltért egymástól, de különböző díszítményeket is alkalmaztak rajtuk. A majkó: fekete posztóból készült, testhez simult, három részből szabták és karcsúsították. Csípőben merevített fodorban végződött. Korábban vattával, majd vastag flanellel bélelték. Elől, középen záródott, belülről egymásba illeszthető kapcsokkal. Az egyik változatában keskeny 1,5-2 cm széles felálló pánt zárta le a nyakkivágást, a másik változatban pedig egyszerű, lekerekített nyakrésszel végződött. Hosszú, szűk ujját ráncosán bevarrták. Díszítése elől, a nyílásnál, alul körben és a kézelőkön széles, fekete bársonycsík volt. Bársonnyal szegték be a nyakkivágását ill. ez adta a nyakpántot is. Városlődön két bársonycsíkkal díszítették a majkót, amelyek 3 és 1 cm szélességűek voltak, egymástól egy cm távolságra elhelyezve. Hidegkúton három bársony csíkot alkalmaztak, amelyek közül az egyik 2-2,5, míg a többi l-l cm széles volt. A majkó alá vették fel a fehér hímzett vállkendőt, amelynek nyakban 5-6 rakásba rendezett része kilátszott, derékban pedig a megkötött hímzett kendősarkak lógtak ki alóla.