S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

Németek viselete

A márkóiak a fehér ingvállas öltözethez hordott szoknyákat minden bál után, és ha már kiülték, újra lerakták. Kimosás után asztalra fektetve rakták le olymódon, hogy a rakásokat alul-felül jó erősen behúzták cérnával. Visszáján két sorban úgy varrták le, hogy a színén ne legyen látható. Nem vasalták, viszont ebben az állapotában kikeményítették, így éles rakásokat kaptak. A cérnát csak a szoknya felvételekor húzták ki. Hasonlóan „pliszíroztak" a pulaiak is. A szoknyák lerakása precizitást követelő, fáradságos munka volt, mindig ketten — anya és leánya — végezték. A laiblikat vékony vászonnal vagy kartonnal bélelték. Előfordult hátu51. kép: Tótvázsonyi lányok ingvállas viselet- kon a V alakban felvarrt farkasfog, ben — 1910-es évek vagy zsinórdísz. Alapanyaguk rózsás kasmír, piros vagy zöld alapon rózsás, esetleg almás selyem, vagy egyszínű piros selyem volt. Ezek a mellénykék elől patenttal záródtak. A fehér vállkendők 150 xl50, vagy 160 x 160 cm nagyságban készültek, és a hátra boruló sarkukat gazdagon kihímezték, növényi ágakkal, indákkal, apró virágokkal és levelekkel, lapos öltéssel. Az esetek többségében a készíttető nevének kezdőbetűit és a készítés évszámát piros vagy kék keresztszemmel varrva tüntették fel. A kendők belső sarkára, valamint a derékra kerülő két sarokra ugyancsak hímzés került, de csak szerényen. A kendőket az esetek többségében hozzá értő specialisták készítették, bár ismertek a viselők által saját használatra készített fehér hímzéses vállkendők is, pl. Hidegkútról, Tótvázsonyból, Puláról, Magyarpolányból. A specialisták közül néhánynak a nevét is megőrizte az emlékezet, így Homesch Nániét, Staub Rozáliáét, Purger Simonne Steinmacher Juliannáét, Staub Mariét, Albert Jánosné Schell Erzsébetét, Albert Franciskáét, Ulrich Máriáét Városlődről, akik többeknek is dolgoztak. Az ingvállas viselethez mindig 2-5 alsószoknyát vettek fel. Az alsószoknyák száma attól függött, hogy aki felvette, mennyire volt erős csípőben. A soványak öt alsószoknyát is magukra vettek, hogy kerek, széles legyen a csípőjük. Az alul levő szoknyák is lehettek viseltesek, a felső viszont csak kikeményített sifon.