S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

Németek viselete

lérú, elől gombos, kézelős ingben, fekete, hajtókás, elől gombos szövet mellényben és szűkszárú fehér vászongatyában van, lábán csizma. Felesége egyszerű, gallér nélküli, elől gombos réklit visel, amit a kötényébe belekötött. Szoknyája nem látszik, köténye sötét, talán kékfestő. Fején világos kendő, amit áll alatt kötött meg. Kettejük között áll legényfiuk, akinek öltözete az apjáéval megegyező. Előttük egy 6 év körüli kislány, réklis-szoknyás ruhában, amit egybevarrtak, és eléje feltehetően festő kötényt kötöttek. Mellette egy 4 esztendő körüli fiú, térdig érő nadrágban, kabátban és ingben. Az asszony és a gyermekek lába nem látszik (45. kép). Végül is ebből kitetszik, hogy a férfiak körében ekkor a fehér vászonviseletet használták, amit Jankó János a magyaroktól való átvételként határozott meg. Ekkor, a 19. század második felében nyáron munkára öltötték azt fel, és többnyire kék kötényt kötöttek eléje. Használták mellette a kék gatyát is. Egyébként már a század elején viselték a világoskék posztónadrágot, amit bőre szabtak, de a magyarok szűk nadrágja körükben is elterjedt. Mellényük, vagy pruszlijuk ugyancsak posztóból készült, és hosszabb volt a magyarokénál, csaknem lágyékig ért. Használtak egy hámi nyitott, két pánttal összefogott, elől pedig zárt mellényt, a mellest, valamint a kötött réklit, vagy belső réklit, ami testhez álló volt és mellény helyett, vagy télen kabát alatt hordták. A mándlijuk, vagy kabátjuk ugyancsak világoskék posztóból készült, de bővebb volt a magyarok által viseltnél. Gombjai behúzott gombok voltak, piros hímzéssel. Ezt a ruhadarabot is a magyar mintára készült szorította háttérbe. Fejükre keskeny, pörge szélű, gömbölyű, lapos tetejű kalapot tettek, lábukra csizmát, vagy cipőt húztak.

57 A nők viseletében az ingvállas öltözet minden bizonnyal megvolt, hisz még a 20. században is bizonyos alkalmakra ebben a viseletegyüttesben jelentek meg a német lányok. Mellette általános lehetett az ujjasos öltözet — egyes darabjait a 20. században is őrizték — különböző rékli- és majkó-típusokkal. Hordtak még egy Katze l-nek, vagy köcöl lének nevezett ruhadarabot, ami a szoknya és pruszlik összevarrásából jött létre, de a 19. század végén már nem viselték. Helyette külön réklit és szoknyát öltöttek magukra. Különösen kedvelt alapanyag volt a kékfestő, a kasmír, a batiszt. Ezek a szoknyák ekkor még rövidebbek voltak a magyarokénál. Kötényt minden esetben felvettek hozzá, ami többnyire sötét színű volt. Fejükre kendőt kötöttek, vállukra télen vastag nagykendőt terítettek. Lábukra csizmát nem, hanem félcipőt, a lányok és menyecskék pedig szalagcsokros cipőt húztak.

58 Sajnálatos, hogy nem ismerjük egy-egy paraszti ruhatár nagyságát ebből a korból, és igazán a ruházat elemeit sem. Nem tudjuk az alkalmak öltözetét, a ruhák viselési módját és a használt színeket. A 20. század elejétől azonban a németek viseletének összetételére, valamint viseletkultúrájára rendkívül gazdag recens anyag, fényképes ábrázolás és tárgyi anyag áll rendelkezésre, így érzékletes és teljes kép alkotható róluk. A korai viseletekben, tehát az 1900-as évek elején még nagy szerepet játszott a kékfestő, és a vászon a ruházkodásban. Az ingvállas viseletek mellett változatos formában az ujjasos öltözetek is jelen voltak, sőt már az 1910-es években az