S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

Németek viselete

IA németek viselete A 17. század végén indult el a Német Fejedelemségek területéről az a kivándorlás, amelynek egyes csoportjai a Bakony és a Balaton-felvidék részben elnéptelenedett, részben pedig elnéptelenített falvaiban leltek új hazára, otthonra. 1689-1740 között mintegy ötvennégy faluba telepítettek le bajor és frank földről származó német lakosságot. (Ajkarendek, Bakonyjákó, Bakonykoppány, Bakonygyirót, Bakonynána, Bakonyoszlop, Bakonyszűcs, Bakonypéterd, Bakonypölöske, Bakonyszentiván, Bakonyszentkirály, Bakonyszentlászló, Bakonyszombathely, Balatoncsicsó, Barnag, Bánd, Berénd, Döbrönte, Béb, Csehbánya, Csékút, Ganna, Eplény, Farkasgyepü, Fenyőfő, Gyulafirátót, Herend, Hidegkút, Kislőd, Iharkút, Kolontár, Lókút, Magyarpolány, Márkó, Marcaltő, Nagyesztergár, Nagytevel, Németbánya, Olaszfalu, Örvényes, Pápanyögér, Pénzeskút, Pille, Porva, Romand, Szentjakabfa, Tótvázsony, Tósok, Úrkút, Városlőd, Vöröstó, Veszprémfajsz, Zánka, Zirc.)

54 A letelepültek 18. századi viseletéről vajmi keveset tudunk. Feltehető, hogy a kibocsátó közösségek viseletét hozták magukkal és ennek jellegzetességeit még néhány évtizedig megőrizték. Bizonyos német ábrázolások (pl. M. Hobbema, W. Leibi) arra engednek következtetni, hogy valamilyen ingvállas viseletük lehetett a nőknek, ingből, szoknyából, mellényből, kötényből összeállítva, ill. a Balaton-felvidéki viseletben a 19. század körül megjelent köcölléhez hasonló öltözetet hordhattak, ami a szoknya és a mellény egybe varrásából jött létre. Hozzá inget, kötényt vettek. Fejükre bizonyára főkötő, vagy valamilyen formában viselt kendő került. Ez a visclcttípus Európában másutt is a női ruházatot jellemezte, pl. Hollandiában, amire jó forrást jelentenek a festett csempék és egyéb metszetek, festmények. A különböző források és ábrázolások alapján körvonalazhatók a korabeli európai paraszti viseletek főbb jellemzői, amely alól a német sem lehetett kivétel. Ismert, hogy a 18. század folyamán a ruházat alapanyaga a házivászon volt, amelyből a század végén az alsóruházat készült döntő többségben. Mellette a gyapjúszőttes és a posztó adta a felsőruházat anyagát, ami a 18. század végén kiegészült a pamutvászonnal és a gyapjú-len keverékéből összeállított barhenttel. A 19. századtól már az alapanyagok sokféleségéről beszélhetünk. A 18. század viselete kevés ruhadarabból állt és színekben ugyancsak szegényes volt.

55 Ennél sokkal többet egyelőre alig tudhatunk. Sajnos, az Ulmban frissen megnyílt Donauschwäbisches Zentralmuseum anyaga sem ad erre vonatkozóan újabb ismereteket.

56 A 19. századtól viszont már több adattal rendelkezünk, sőt, a leírásokon kívül fényképek is rendelkezésre állnak, amelyeknek segítségével a kor német parasztviseletének több jellemzője megállapítható. Jankó János 1894-ben egy örvényesi német családot fényképezett le, és erről a felvételről a korabeli, tehát a 19. század végének köznapi ruházatáról alkothatunk képet. Az apa keskeny gal-