S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

A térség magyar paraszti viseletei a XX. században

selete is, elsősorban az elzártabb, hagyományőrzőbb közösségekben (36. kép, Mencshely). Az idős korosztály pedig hordta még a gatyát is inggel, mellénnyel, csizmával. Az 1940-es években sok helyen már ezek a gatyák végleg kiszorultak a férfiak mházatából. Többnyire szétbontották őket, és egy bőgatyából három szűk, hosszú szárú, nadrág alatt viselhető gatya tellett ki. Ilyen gatyákkal sikerült Pusztamiskéről a Múzeum Néprajzi Gyűjteményét az elmúlt esztendőben gyarapítani. Név szerint emlegetik ma is azokat, akik az 1940-es években felvették még a bőgatyát Balatonkenesén, Csopakon, Szentgálon (37. kép, Padrag, 38. 40

• ké

P

: id- Kiss Imre Sándorné, Dudar — kép Szentgál) 1920-as évek (Nagy László felvétele) A női viseletekben az ingvállas típust elzártabb helyeken is csak bizonyos alkalmakra (színjátszás, tánc) vették elő. Az ujjasos öltözet szoknyája megrövidült és a hagyományos ujjasból egyszerű rékli, ill. blúz lett, amit mellénynyel és anélkül, általában festő, vagy klott köténnyel hordtak. Ez a ruha köznapra, munkára maradt. Az ünnepi viseletekből az esetek döntő többségében eltűnt ez a típus. A különbféle alkalmakat már nem a díszítéssel, hanem az anyag minőségével és a színekkel jelezték. Fejrevalóként megmaradt a ken417a. kép: Anya és lánya Réde — 1935 (Nagy László felvétele)