S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

A térség magyar paraszti viseletei a XX. században

gombos mellényből, kétsoros gombolású ujjasból, csizmából és kalapból állt. A női viselet szabásában és díszítettségében különös változatosságról árulkodik, hasonlóan sokféle lehetett ezen ruhák alapanyaga is. Az ingvállas viselet egyetlen egyszer sem bukkant elő. Az ujjasos öltözeteknek három alapformáját különíthettük el. Az egyszerű, vastagabb anyagból készített, többségében öregeken látható, díszítetlen, legfeljebb széles bársonycsíkkal szegett, sűrűn gombos, testhez álló, szűk ujjú ujjas, ráncolt, sima szoknyával, a szoknya elején 27. kép: Hosszú suba Szentgál- 1900-as évek ele- köténnyel az egyik alaptípus. A mintás anyagból készült, nem testhez álló, a szoknyán kívül, vagy abba bekötve viselt, gombokkal záródó, meglehetősen bő rékli, amit legfeljebb sűrű levarrt varrásokkal díszítettek. Hozzá azonos anyagú és színű, vagy ettől eltérő, de hosszú szoknyát vettek fel, eléje egyszínű kötényt kötöttek. Ezek között a ruhák között jól felismerhetőek a kékfestőből készültek. Legnagyobb számban a harmadik változat fordult elő, amit a különbféle, vastagabb és vékonyabb, általában egyszínű, de mintás alapanyag is jellemzett. Szoknyája hosszú volt, alján fodorral, rajtuk zsinórdísz, vagy más anyagból készült, több sorban rávarrt díszcsík is látható. Az ujjasok vagy réklik kimeríthetetlen gazdagságú ékítményekkel ellátottak: a rátét, a zsinórdísz, a különbféle formájú és elrendezésű gombok, a gyöngyök, a csipkék, a fodrok, az apró levarrt hajtások többféle elosztásban (zámedli) és a sokféle díszítőelemmel ellátott betétek (mizli, smizli) nagyszámú változatát, valóságos művészi kompozícióit hozták létre ezeknek a ruhadaraboknak. A varrónők döntő szerepet játszottak egy-egy közösségben a női divat alakulásában. Ezeket a rékliket a szoknya fölött vagy abba bekötve hordták. A szoknya elé kötényt is kötöttek, amit leggyakrabban egyáltalán nem díszítettek. Fejükre vagy kendőt, vagy semmit sem tettek. A kendőt a fiatalok és a középkorúak hámi, a tarkón kötötték meg, míg az idősebbek és öregek elől, az álluk alatt. Néhány esetben a felső kendő alatt hordott alsó kendő is látszik, ami a két kendő viselésének szokását igazolja. A térség peremvidékén, a Kisalföldhöz közeli falvakban az alsó kendőhöz kontytartót is feltettek (29. kép, Rède). A rendkívül változatos díszítésű és anyagú ujjasok már igazán nem a paraszti, hanem a polje. (repró: Róka Lajos) másik a vékonyabb, többnyire