S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

Szlovák viseletek, öltözködési szokások

kete bársony rékliben és hosszú, sötét posztó szoknyában ül, fejükön világos színű, áll alatt megkötött delénkendő. A fiatalasszony fehér csipkedíszes, csipkebetétes (mizlis) réklit és hosszú fehér szoknyát hord. A másik asszonyt testhez álló, elől gombos és levarrt hajtásokkal díszített, derékban szabott, csípőre boruló fodros aljú ujjasban, egyszínű kékfestő szoknyában, kötényben, fején áll alatt megkötött, rojtos szélű fekete kasmírkendőben örökítette meg a fénykép készítője (90. kép, Jásd). Hozzájuk hasonló volt a borzaváriak viselete. Ez esetben nemcsak az ünnepi, hanem a félünnepi viseletekből is látható néhány. A férfiak-házas emberek, legények- egyöntetűen a keskeny gallérú fehér vászoninghez szövet vagy posztó mellényt, hajtókás, két soros gombolású ujjast, ami nemcsak sötét, hanem csíkos anyagból is készült, szűkszárú szövetnadrágot és csizmát hordtak, fejükön pedig keskeny egyenes karimájú kalapot. Az asszonyok félünnepi mházata a kékfestőből varrott, elől gombos, szűk ujjú, mell fölött ráncolással, vagy az elején levant hajtásokkal díszített rékli, amit a hosszú, többnyire sötét színű, alján fodonal, vagy körbefutó, levarrt hajtásokkal változatossá tett szoknyába betűrtek, eléje pedig sötét kötényt vettek. Lábukra cipőt húztak, fejükre a lányok kivételével kendőt kötöttek. Az idősebbek többnyire elől, az álluk alatt kötötték meg sötét színű, a menyecskék, fiatalabb asszonyok pedig a fülüket szabadon hagyva, hámi a tarkón, világos színű vagy tarka mintás kendőjüket. Az ünnepi mha többnyire szövetből vagy kartonból készült, bár tudunk selyem alapanyagúról is. Hosszú, az ujjassal azonos színű és anyagú, vagy ettől eltérő, sötét, esetleg más mintázatú szoknyát, fekete, alján egymás fölött húzódó, levarrt hajtásokkal díszített kötényt és hosszú, szűk ujjú, elején sűrű, apró, levarrt hajtásokkal, azaz zámedlivel, ráncolással, csipkecsíkkal vagy gombokkal ékesített és a szoknyába betűrt réklit vettek fel. Lábukon kivétel nélkül cipő látható (91. és 92. képek, Borzavár). Egy évtizeddel később a szomszédos Jásd község női viseletéről annyit jegyzett meg Faller Jenő, hogy ott a lányokét a „tótos tarkaság", a rózsaszín, a vörös színek, a sok szoknya, pántlika és gyöngy, míg az idős asszonyokét a fekete szín jellemzi.

77 Hasonló színesség jellemezte a fiatal nők viseletét a Fejér megyei Bakonycsernyén is.

78 Tulajdonképpen a fényképek által megörökítetteket egészítik ki a Szápáron és Öskün gyűjtött és a Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében őrzött viselet együttesek. Ezek, valamint a velük kapcsolatban feltárt gazdag anyag lehetővé teszi a térség 20. századi szlovák viseletéről a teljes kép megalkotását. A ruhatárak összetétele A viselet együtteseket alkotó ruhadarabok készítési idejüket tekintve két csoportra, míg viselési alkalmaikat tekintve négy csoportra oszthatók. Történetileg a múlt század második felére jellemző, polgári elemeket magába ötvöző ujjasos öltözet mellett még a régibb ingvállas öltözet is megtalálható.

79 Utóbbi azonban csak különleges alkalmak lányviseleteként. Az ujjasos öltözetnek egy régibb,