S. Lackovits Emőke: Viseletek öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton- felvidék falvaiban (Veszprém, 2001)

Szlovák viseletek, öltözködési szokások

Szlovák viseletek, öltözködési szokások A németekkel közel azonos időben spontán vándorlással érkeztek az első szlovák telepesek a Bakonyba Árvából, Szepesből, Liptóból, Trencsénből és Nyitrából. A 18. század második felében szervezett telepítésekkel kerültek Nyitra, Pozsony, Túróc, Trencsén megyei és Besztercebánya környéki szlovákok Surra, Ösküre, Bakonycsernyére, Jásdra, Lókútra, Borzavárra, Bársonyosra, Szápárra, Bakonybélbe. A borzaváriak és a bakonybéliek javarészt elmagyarosodtak, a lókútiak pedig beleolvadtak a német többségbe.

74 A jásdiak viseletéről rendelkezünk a legkevesebb adattal. A legfigyelemreméltóbb viselet együtteseket a szápáriak és ösküiek őrizték meg, úgy, hogy azok teljes ruha együttesekkel az 1970-es és 1980-as években még léteztek. A ruhák viselésének szokásairól is eleven emlékeik voltak. A szlovák népesség 18. századi viselete bizonyára nem sokban különbözött a 19. század elejének ruházatától. így a fehér vászonviselet mellett a férfiak szűrposztóból készült nadrágot, ujjast, széles karimájú kalapot és bocskort hordtak. A nők vászonviselete mellett a nők ingvállas öltözete (ing, pruszlik, szoknya, kötény) ünnepi alkalmakra szólt, de az ujjasos viseletek is bekerültek ruhatárukba, hisz később, a 20. században a velük együtt élőktől nem sokban különbözött ruházatuk, legfeljebb egyszerűbb alapanyagokat, meghatározott színeket, és kevesebb díszítést használtak. A 19. század második felében a kibocsátó megyékben maradtak öltözete színesebbé vált, bár a vászonviseletet is őrizték még egyes közösségeikben. A férfiak a szűrposztó mellett vászoninget, vászongatyát, valamint kékposztó zsinóros nadrágot és ujjast, továbbá bőr ködmönt, kucsmát, bőrövet egyaránt hordtak. Nyilvánvalóan a hegyvidékiek egyszerűbb öltözködésétől elkülönült a nyelvhatár közelében és városok környékén élők ruházata. Igazán változatosnak mondható ez időben a női viselet. A vászonból készített ruhák mellett a posztó és a szövet szoknya, ujjas egyaránt megtalálható volt. Különösen kedvelték mind a nők, mind a férfiak a hímzéssel ékített ingeket, sőt, az asszonyok a gazdagon hímzett, csipkével, fodorral ékesített főkötőket, és dúsan hímzett kendőket is.

75 Dérer József szápári plébános 1820-ban az itt élők öltözködési kultúráját a következőkkel jellemezte: „ruházatuk alig hagy mondanivalót: télen, nyáron, köznapon vagy ünnepen egyforma szőtt ruhát viselnek. Cipőt kevesen hordanak, télen azonban ködmönt húznak felső ruhájukra."

76 Ebből egyenesen következik, hogy a 19. század elején még a vászonviselet, és így az ingvállas öltözet uralkodott. A trencséni szlovák asszonyok viselete ugyanez volt ekkor. A 20. század elejének, jelesen az 1920-as éveknek viseletéről a korabeli fény-