Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

TŰZTORONY

visszhangot vert e látomás, mintha valamely mese kelt volna életre. Hiszen a név sokkal többet mondott, mint egy hegy neve, mint egy földrajzi fogalom. Valahogy benne volt minden: az egész Erdély és Magyarország, benne volt Székelyország és az a messzi föld, a Bakony két oldalán, hol az én őseim porladnak ezer éve már. - Indulunk, úrfi - hallottam a székely hangját, de valahogy gyengéd figyelmeztetéssel a szavak zenéjében. Talán azzal, hogy most mehetünk, mert a Hargita, élő valóságként bennem él már, örökké. Visszaültem mellé a kocsira. S minden, ami ezután történt, amit ezután láttam, eltörpült e nagy élmény mellett. Láttam a Hargitát? Nem! Találkoztam a Hargitával!