Kutasi Kovács Lajos: Vasárnapok hétköznapok (Veszprém, 2005)

Guilherme de Almeida II. Vándorének II. Cancäo do peregrino Betegen, félholtan, elesetten, kertedben egy vesszőt lenyestem és abból faragtam botomat. A támaszom lett és a látásom, biztossá tette a járásom, világította sötét sorsomat. Mert se szellemek, se útonállók, se viharok, se csúszó-mászók nem állhatták el utamat. Csak azt nem tudtam, hogy az emberek miért néznek rám és nevetnek, nevetnek, nevetnek nagyokat, Míg egyszer hallom, kiabálják: „Itt jön az őrült, látják, látják, kezében lombos fát hordozgat!" És felnézve, láttam fényt, színeket, virágot, gyümölcsöt, leveleket: - Láttam lombokba fakadt botomat. (R. B. Vér fordítása)